Változás

Kedves olvasóim!
Először is: el sem hiszem, hogy már huszonnyolc feliratkozóval rendelkezik az oldal, köszönöm nektek!

Ezt a bejegyzést a Felnőni vagy nem felnőni című cikksorozatom következőjének szánom - hiszen az is egyfajta változás -, viszont ezúttal kissé más a felállás. Ezeket a sorokat nem írtam meg előre, nem gondoltam végig, hanem csak a mostani, pillanatnyi gondolataimat vetem papírra.

Nyolcadikosként aktuális téma számomra a változás, de ugyanígy átérzi ezt mindenki a nyár kezdetén és az iskolai év befejeztének küszöbén.

Néhány osztálytársamat már több, mint tíz éve ismerem, apró óvodásokként találkoztunk először és azóta együtt töltjük a mindennapjainkat. Bizarr a társaságunk, nem is fog mindenki feltétlen hiányozni, sőt, többen vannak azok, akikből bőven elég volt ennyi, viszont ennek ellenére nehéz elképzelni az életem nélkülük. Egy évtized az egy évtized, mindnyájan kamaszokká érlelődtünk, folyamatosan változtunk, most pedig sietve írom ezt a cikket, hiszen hivatalos vagyok egy utolsó együtt töltött délutánra. Ellentmondásos érzés ez, és nem is értem feltétlen magamat meg a gondolataimat, viszont mégis így van. Egyszerre fognak hiányozni és nem hiányozni. Talán nem is az emberek keltik majd bennem az űrt, hanem így együtt mindenki, a légkör, a rengeteg közös emlék, az együtt töltött évek fognak fájdalmat okozni, az újdonságoktól való félelem miatt fogom visszasírni ezt az időszakot.

Itt jön a képbe a változás, amitől sem nekem, sem pedig másnak nem kell tartania. A változás, az új dolgok megjelenése nem feltétlen jelent rosszat, bár teljesen normális, ha tartunk tőle. Viszont a szorongás ellenére nem szabad azt hinnünk, hogy ez egy negatív dolog, sem pedig azt, hogy ellenünk történik. Ahogy azt a nagymamám szokta mondani, minden értünk történik, vagyis az, hogy változás megy végbe körülöttünk, csak a mi érdekeinket szolgálja. Fáj az elválás, de az ember egy idő után rájön, hogy szükség van a változásra, anélkül nem is lenne értelme az életünknek.

Ritkán fordul elő, hogy magamat idézem, most mégis kivennék pár mondatot egy angolórára készített munkámból, mert igazán összefoglalja ennek a bejegyzésnek a lényegét:

You should never be afraid of change. Change is clearly a beautiful thing, that will give every lame life a push to the extreme end, even though I didn't think about it that way, when...

[Magyarul a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy a változás minden életet az extrém felé taszít.]

Most ez egy rövid bejegyzésre sikeredett, ennek ellenére remélem elmondjátok a véleményeteket, mert őszintén kíváncsi vagyok a ti szemszögetekre is ebben a témában.

Szép délutánt mindenkinek,

Bia