Out of Reach

Kedves olvasók!

Már legalább milliószor volt szó a következő történetemről, bejegyzésbe foglaltam, említettem interjúban, akik közelebbről ismernek, azok talán még az alapsztorit is ismerik, viszont úgy döntöttem, hogy nem érdemes tovább halogatni, szóval...

Bejelentem, hogy a negyedik történetem, egyben az ötödik blogom december legelső napján megnyitja kapuit!

Nagy szó ez, hiszen eddigi blogspotos pályafutásom során egyetlen történetet sem firkáltam ilyen hosszú időn át, több, mint fél évig, hiszen az írásba még májusban, a BTH keretein belül kezdtem bele, melyre biztosan jó néhányan emlékeztek még, ezért külön köszönet illeti Elena Brame-et és Lynne Cartwrightot, hiszen ők indítottak el az úton, nekik köszönhetem, hogy - bár korántsem egy hónap alatt - már majdnem készen vagyok a történettel. Hálásan köszönöm, lányok!

Bevallom, komolyan fontolgattam, sőt, talán már néhányaknak ki is jelentettem a TTJ zárását ennek következtében, ugyanis úgy véltem, hogy már mindent elmondtam, amit szerettem volna. Most viszont, ahogy e sorokat pötyögöm, nem vagyok ebben egészen biztos. Annyi mindent szeretnék még megosztani veletek, annyi kivesézetlen téma van még előttünk, hogy kár lenne elengednem ezt a blogot. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom még vezetni, talán egy hónapig, talán még három-négyig, de annyi bizonyos, hogy egyelőre nem szeretnék bezárni.

Néhány gondolat a történetről:

A főszerepben két Melbourne-i huszonéves áll, Nicolette és Ryan, kik szinte semmiben sem hasonlítanak egymásra. Előbbi otthonülős, magányos farkas, alapvetően embergyűlölő, múltja miatt vált ilyen keserűvé. Utóbbi viszont szoknyapecér szerepében tetszeleg, és három társával, az internetfüggő Pixellel, a kissé butuska Sillyvel és a túlontúl laza Nathannel az utcákat járja, turista lányok után kutatva, azon a bizonyos decemberi napon viszont minden a feje tetejére áll, Ray ugyanis belemegy valamibe, amit ő maga sem gondolt végig alaposan. Két hetet kap rá, hogy megszerezze magának a leghűvösebb lányt - az elérhetetlen Nicolette-et.

Out of Reach

A design az őrülten tehetséges Sam Row érdeme, akiben nem csupán egy gyönyörűen fogalmazó kollégára, egy észveszejtő szerkesztőre, hanem odaadó barátra is leltem, így ennél hálásabb nem lehetnék. Ezért arra buzdítalak tieteket, hogy kukkantsatok be magánjellegű oldalára, ígérem, hogy nem fogjátok megbánni!

Remélem, hogy néhányan kedvet kaptok a történethez!

Kellemes hétvégét kívánok,

Bia

Design - Könyvborító készítő pályázat ~Isobel A. Gross

Kedves olvasók!

LINK

Ezen a vasárnap estén egy számomra fontos dolgot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ez pedig nem más, mint Isobel A. Gross design és könyvborító készítő pályázata. A drága bloggerina tegnap felkért, hogy vegyek részt a versenyben vendégzsűriként, és mondanom sem kell, hogy nem utasíthattam volna vissza egy ilyen megtisztelő ajánlatot. Isobel a Tintapaca - Ezernyi lehetőség tehetséges kritikusa, ezúttal pedig személyes okok miatt rendezvényt hirdet, melynek keretein belül a bizonyítani vágyó szerkesztők megmutathatják, hogy mit tudnak. Legújabb trilógiája számára lesz szüksége a designra és a könyvborítókra, így ráunva a már megszokott rendelős megoldásra, forradalmi újításba kezd, ezáltal rukkol elő ezzel az egyedi versennyel, melynek nyertese nem egy később kárba vesző munkát készít el, alkotását bármelyik blogra tévedő megcsodálhatja. Ráadásul a nyeremények igazán csábítóak, hiszen ki ne akarna interjút, állandó hirdetést, no meg egy teljes körű kritikát olyantól, aki aztán tényleg érti a dolgát? Így hát minden szerkesztőt arra buzdítok, hogy mindenképp próbálja ki magát ezen a megmérettetésen, jobb gyakorlást keresve sem találna, semmi veszteni valója nincsen!

Kívánok sok sikert minden résztvevőnek!

Sok sikert kívánok az előttetek álló héthez,

Bia

Így készül egy bejegyzés

Kedves olvasók!

Miss Sunshine - akinek ezúton is köszönöm, hogy ötletet adott - a velem készített interjújában érdeklődött afelől, hogy pontosan hogyan készítem el egy bejegyzésem, viszont nem szerettem volna hosszasan ecsetleni az alkotó folyamatot, ezért igyekeztem tömören összefoglalni, hogy miként is zajlik ez. Úgy döntöttem, hogy éppen ezért talán érdekelne titeket, hogy miként jutok el az üres dokumentumtól a kész cikkig, mindez bőven kifejtve.

Ismerős?

1. A téma

Ha nem spontán felvetés alapján készítem el az irományt, akkor nagy esély van rá, hogy az alapötlet már napokkal, hetekkel, vagy akár hónapokkal korábban ott csücsül a buksim egyik fiókjában, arra várva, hogy kezdjek vele valamit. Tehát mielőtt leülök írni, pontosan tudnom kell, hogy miről szeretnék.

2. Piszkozat

Miután eldöntöm, hogy mit szeretnék kihozni az adott bejegyzésből, nekiülök és egyhuzamban lepötyögöm. Nagyon ritka, hogy félkész bekezdéseket hagyjak magam után, későbbi továbbírásra. Nem teljesen kész munka ez, viszont már vázlatnak sem nevezhető, hiszen nem csupán mondatfoszlányok kusza szövedéke, hanem valódi, összefüggő szöveg, mégis szorul némi csiszolásra.

2.5 Közbeni javítgatás

Ez a szegény pont azért ér csupán felet, mert még a második lépés közben történik. Amíg a piszkozatot gyártom, folyamatosan újraolvasom az elkészült mondatokat és bekezdéseket, ezáltal kismilliószor átfogalmazom a különböző, nem elég jónak vélt, netán elgépelt szószerkezeteket.

3. Copy-paste

A legkevesebb időt és energiát igénylő munka, mikor a dokumentumból átmásolom a blogger bejegyzés rubrikájába a félkész szöveget.

4. Nyitás, zárás

Ilyenkor szoktam általában hozzábiggyeszteni a bejegyzéshez a bevezetőszöveget, mely aktualitása végett íródhat meg csupán ilyenkor, valamint a végén lévő kérdéssorozatot is ilyenkor toldom hozzá, igazítva azokat a témához, az időponthoz, valamint a rövidke elköszönésemet is ekkor firkantom le.

5. Formázás

Sorkizárás, középre igazítás, dőlt, félkövér, vagy aláhúzott betűk, nagyobb méret, no meg a színek - mind ilyenkor kerülnek bele a bejegyzésbe, miközben újraolvasom és javítgatom a már kerek egészet alkotó bejegyzést. Igyekszem minél vidámabbá tenni a sorokat, hogy azok tükrözzék a blog és a bejegyzés hangulatát.

6. Kép

Rendszerint beütöm a google képkeresőjébe az adott témát, megtoldom a tumblr szócskával és kiválasztom a legmegfelelőbbnek vélt képet, esetleg ha így nem lelnék rá az elképzeléseimnek eleget tevőre, akkor a weheartit segítségét kérem.

7. Előnézet

Előnézetbe teszem a posztot, hogy lássam miként néz ki az oldalon, még egyszer átolvasom és közben is folyamatosan javítom a nem tetsző sorokat.

8. Közzététel

Miután úgy vélem, hogy minden fogalmazásbéli, helyesírási és formázási hibát kijavítottam, valamint kihoztam a bejegyzésből azt, amit eredetileg is szerettem volna, akkor nyugodt szívvel kattintok a megfelelő gombra, a cikk pedig véglegesen felkerül a világhálóra.

Hasznosnak vagy haszontalannak vélted a bejegyzést? Maradtak még benned kérdések, melyeket szívesen feltennél ennek kapcsán?

Kellemes szombat estét kívánok mindenkinek,

Bia

Ez hiányzott!

Kedves olvasók!

A legtöbb bejegyzésem egy előzőleg megszületett ötlet alapján készül, olykor-olykor azonban előfordul, hogy mindenféle tervezés nélkül le kell ülnöm, hogy elétek tárhassam pillanatnyi gondolataimat, ez nem is az első ilyen alkalom, emlékezhettek rá, hogy ez korábban is előfordult.

Mióta ismét elkezdődött az iskola, felhőtlenül boldog voltam az üdítő új környezet miatt, valamint az engem körülvevő embereknek hála, jobb társaságot nem is kívánhatnék. Életem eddigi legjobb döntését hoztam meg azzal, hogy azon a bizonyos listán elsőként tüntettem fel a jelenlegi középiskolámat, és bár a gólyatábor előtti éjjelem nem volt a legkönnyebb, végül összeszedtem magam és útra keltem harminc idegen emberrel, és őszintén, jobban nem is sülhetett volna el.

[itt szeretném megjegyezni, hogy őszintén remélem minden idei - akár nyolc-, hat-, esetleg négyosztályos középiskolába, netán egyetemre - felvételiző hasonlóan fog érezni egy év elteltével; sok sikert kívánok mindnyájatoknak!]

Mindezek ellenére viszont úgy éreztem, hogy hiányzik valami. Sosem fogalmazódott meg bennem konkrétan, hogy hiányt szenvednék valamiben, azonban mélyen odabent szeptemberben, sőt, talán már hónapokkal korábban tudtam ezt.

2011 októberétől a tavalyi év decemberéig jártam egy Fashion Dance nevezetű, ötféle műfaj (köztük a modern és a hip-hop) összegyúrásából létrejövő táncórára, heti két alkalommal, január legelejétől azonban kiléptem a felvételire hivatkozva, úgy vélem teljesen jogosan, sőt mi több, szent meggyőződésem, hogy jól is tettem, így sikerült megvalósítanom a céljaimat, ami a továbbtanulást illeti. Szeptemberben megfordult a fejemben az újrakezdés, azonban szerettem volna másféle sportot űzni, ráadásul időm sem engedte, bele kellett rázódnom a gimnázium örökké rohanó forgatagába.

Így november 17-én viszont - miután a más testmozgás rendszeres művelésének terve kudarcba fulladt, melyről sem az edzőm, sem én nem tehetek -, majdnem egy teljes évnyi kihagyás után már nem bírtam tovább magammal, muszáj volt adnom még egy esélyt a táncnak, és meg kell mondjam, hogy maximálisan megérte. Igaz, hogy talán csak hónapok múlva lesz lehetőségem versenyre járni, és van bőven behozandó lemaradás, de kész vagyok megugrani minden egyes elém gördülő akadályt, hisz' ez az a fajta mozgás, melyben otthon érzem magam, melyet élvezek csinálni, nem utolsósorban pedig az edzőt és a csapattársaimat is imádom!

Hazatérve pedig megfogalmazódott bennem néhány fontosnak vélt gondolat, melyeket képtelen vagyok magamban tartani:

Nem kell napi huszonnégy órában keservesen zokogni ahhoz, hogy úgy érezzük valami nincsen rendjén, valami hiányzik. Akár egy életének legboldogabb, legsikeresebb szakaszát élő egyén fejében is megfordulhat, hogy bizony a maradéktalan örömhöz még szüksége van valamire, ilyenkor pedig a múlton érdemes eltöprengenünk: vegyük számba azokat a dolgokat, tevékenységeket, melyek már nem képezik szerves részét életünknek, a maguk idejében viszont igazán, komolyan boldoggá tettek. Valamint a múltra azért van még szükségünk, hogy a korábbi céljainkat, álmainkat újból előkotorjuk agyunk egy elveszettnek hitt zugából. Fél évig rendszeresen futottál, azonban a tanulás miatt felhagytál vele? Mindig is meg akartál tanulni gitáron játszani, de sosem volt rá lehetőséged? Hiányzik már az a barátnőd, akivel hónapok óta nem beszéltél és szeretnéd felhívni? Szeretnél történetet írni, de félsz, hogy nem férne bele az idődbe? Csináld, csináld, csináld! Félreértés ne essék, sok mindenre buzdítalak, de arra semmiképp sem, hogy a tanulmányaid, netán a jövőd rovására menjen a szenvedélyed. Légy ambiciózus, reális és előrelátó! Ne ugorj bele felelőtlenül semmibe, először legyenek meg a kötelező tennivalók, a tanulás és a házimunka, utána pedig tiéd a világ! Az egyetlen másik akadály esetenként az anyagi háttér lehet, viszont hidd el nekem, azzal, hogy a saját és a szüleid baráti körében körbeérdeklődsz (az internetről már nem is beszélve), könnyű szerrel találhatsz oktatót szinte bármire, igazán jutányos áron.

Talán azt gondolhatod, hogy ez közel sem ilyen egyszerű, viszont engedd meg, hogy ellenkezzem. Most, csakis most élsz, most vagy fiatal, és hiszed vagy sem, de pillanatok alatt elrepülnek a gondtalan tinédzseri, fiatal felnőtti évek, és ott találod magad a zord valóéletben. Arról már nem is beszélve, hogy ez az egy dobásod, ez az egy életed van, és ha te igenis franciaórákat akarsz venni, akkor mégis mire vársz? Spórolj, teremtsd elő rá a pénzt, szakíts időt rá, találd meg a megfelelő tanárt, aki mellett jó kezekben érzed magam, és éld az életed, mert bizony senki sem tudhatja, hogy hányszor lesz lehetőséged ekkora kiváltságra! Minden jogod megvan arra, hogy olyan életet élj, amilyet Te elképzeltél.

Egyetértesz velem? Más a véleményed? Felnyitottam a szemed, esetleg haszontalannak vélted a soraimat? Minden véleményre kíváncsi vagyok!

További kellemes hetet kívánok,

Bia

Ed Sheeran - Thinking Out Loud

Kedves olvasók!

El sem hiszem, hogy már nyolcvan feliratkozóval rendelkezik az oldal, köszönöm nektek ezt a rengeteg támogatást, örökké hálás leszek azért, hogy ezt a weboldalt figyelemreméltónak találjátok, nem is vágyhatok ennél többre! ♥

Ismételten szerettem volna egy videoklipet bemutatni nektek, és bár sokáig vacilláltam, hogy mely remekmű mellett döntsek (többek között a 5SOS Good Girls-je is tagja volt a listának, hiszen egészen beleszerelmesedtem ebbe a dalba), végül Ed Sheeran legújabb dalára esett a választásom.

[a videót a kép alatti linken találjátok]

Cím: Thinking Out Loud

Előadó: Ed Sheeran

Közzététel: 2014. 10. 07.

Csatorna: Ed Sheeran

Hossz: 04:56

LINK

Személyes vélemény: Ed Sheerant sosem a kedvenceim között tartottam számon, a The A Team meg a Give Me Love belopta magát a szívembe (valamint feltűnt az egyik T. Swift kedvencemben, melynek címe Everything Has Changed), egyébként viszont nem foglalkoztam különösebben a munkásságával, bár azzal mindig is tisztában voltam, hogy fantasztikus előadó. Ugyanúgy a Thinking Out Loud-nak is szerelmes hangnemet kölcsönzött, így a szöveg mélysége és a dallam sebessége is ehhez igazodik, csakhogy azt kell mondjam, hogy egy egészen új szintre emelte a végletekig kitartó szeretetet, arról nem is beszélve, hogy kettejükről, mint szórakoztatóipari mulandóságokról szól, hiszen ők sem lesznek örökké rivaldafényben.

A szerencsés hölgyemény, aki Ed oldalán mozoghat Brittany Cherry (bár első pillantásra a hajzat és a termet alapján Jenna Dewan-Tatumra, a Step Up egyik sztárja, és szeretett Channingem feleségére voksoltam volna), feltűnt a népszerű amerikai táncos tehetségkutatóban, a So You Think You Can Dance-ben, valamint a videónak köszönhetően egy egész nyarat tölthetett Eddel, amíg napi öt órában gyakoroltak.

Én, mint mindenfajta tánc kétség nélküli szerelmese, azt hiszem kellően bebizonyítottam már a harmadik történetem kapcsán, hogy közel áll hozzám ez a fajta művészet, bár sajnos az utóbbi hónapokban nem volt lehetőségem versenyszerűen ropni, viszont ha minden jól alakul, ismét visszatérek a rendszeres órákra. Éppen ezért tetszett olyannyira a videoklip; mert ahogy hallgattam a szöveg és a dallam simogató lágyságát, a képi megjelenítés már csak hab volt azon a bizonyos tortán, ami így is szenzációs és ínycsiklandozó lett volna, de azért be kell vallani, hogy kellett az a hab.

Úgy vélem joggal jelenthetem ki, hogy a klip egyszerűen gyönyörű. Tényleg nem találok jobb szót arra a szemet gyönyörködtető, tökéletesen működő kémiára, melyet ezek ketten produkálnak, pedig még csak nem is alkotnak egy párt a való életben. Biztosan kellően összemelegedtek a forgatás alatt, hisz anélkül képtelenség lett volna ilyen hitelesen a néző tudtára adni, hogy igenis ők hetven éves korukban is így fognak lángolni a másikért. Minden egyes mozdulat hangsúlyban van a zenével, mintha ez a két alkotóelem is táncot lejtene. Személyes kedvencem az utolsó másodpercekben, mikor Ed megérinti a lányka behajlított lábát, és mint valamiféle ingát, ezzel átsuhintja a másik oldalra.

Vessünk egy pillantást a konkrét szavakra. Sheeran kijelenti, hogy mikor öreg bácsika válik belőle, az emberek régen elfelejtik, és a húrok sem engedelmeskednek már ujjainak úgy, mint azelőtt, tudja, hogy szerelme akkor is kitart majd mellette, hiszen a lélek örökzöld, még akkor is, mikor a test komoly változásokon esik át. Valamint lenne itt számotokra két sor, mely kiérdemelne egy helyet abban a bizonyos dalszövegfoszlányos bejegyzésemben.

I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways

Maybe it's all part of a plan...

Igen, igen, igen és igen!

Ez tipikusan az a nóta, aminek a szövegétől el kell olvadni, az embernek még csak választása sincs, szinte már kötelező. Elvégre nem lehetünk naivak, sokunknak nem adatik meg az örökké tartó szerelem, a mai világban annyi minden szétválasztja az embereket, és nehéz egy életre szóló párt találni, viszont van, akinek sikerült. Mint a pozitív gondolkodás egyik legnagyobb híve, úgy vélem reménykedni azért még szabad, hiszen mint tudjuk, minden értünk s minden okkal történik - ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, és úgy fest, hogy Ed is valami hasonlóra igyekezett rávilágítani azzal, hogy bár rejtélyes módon esünk szerelembe, ez mind-mind egy terv része.

Hogy tetszett az ajánlóm? Kedvet kaptál a dalhoz? Mi a véleményed róla? Van kedvenced az énekestől?

Szeretettel és köszönettel,

Bia

Tyler Oakley

Kedves olvasók!

Ezer évvel ezelőtt ígértem nektek angol nyelvű irományokat, és bár nagy valószínűséggel ezen az oldalon novellát nem fogok közzétenni, a kedvenc vloggeremet, ahogy mondtam, angol nyelven fogom prezentálni, származását tekintve. Mivel azonban az én ömlengésemnél sokkal de sokkal többet mond néhány tőle idézett sor valamint kedvenc videóim és egy-két kép, így ezeken keresztül szeretném tolmácsolni szeretetemet eme homoszexuális srác iránt, aki nem fél önmaga lenni.

Tyler Oakley

The #1 Tyler Oakley Quote:
From point A (your birth) to point B (your death), friends come, friends go, family comes, family goes, significant others come and go. People come into your life and people leave your life. And the only constant you have from point A (your birth) to point B (your death) is you. You’re the only one that’s gonna be there for the whole time. If you change yourself just to appease the people who will be spliced in the middle of point A and point B, and they leave, you’re stuck with whoever you wanted to be to appease them. There’s no point in changing who you are to appease others when they’re gonna leave your life. And I know that’s really pessimistic and in a perfect world there are gonna be people who stay in your life forever, but that’s a perfect world; we’re in a real world. Love yourself for who you are because you are the only one that's stuck with yourself. Fall in love with who you are, and if anybody wants to join in on that, more power to them. But it's more important to fall in love with who you are than who other people want you to be.

He loves:

Lady Gaga, Beyoncé, Ellen Degeneres, Julie Chen, One Direction (too much), The Vamps, 5SOS, Darren Criss, social media, traveling, Disneyland, his friends (including almost everyone on Youtube), his mother (Queen Jackie), his people, Ranch, pickles, guys, alcohol, fast food...

Favourite videos:

Draw My Life

My Darkest Secrets (ft. Mama Oakley)

How to Get a Cute Boy to Kiss You (#AskTyler #22)

Impressions With Helium (ft. Tyler Oakley)

Whispering Awkward Pickup Lines (ft. Connor Franta)

Social media links:

Youtube channel

Twitter

Instagram

Facebook

tyleroakley.com

With Jenna Marbles at the YHA.

He's everywhere.

With The Vamps.

In the ring of fans at the airport.

After winning a Teen Choice Award.

Creating puppets with Mamrie Hart.
While being drunk, obviously.

Photoshoot.

With the one and only Miranda Sings.

Next to Marcus Butler.

Meeting Demi Lovato at the VMA's.

Do you remember Connor Franta?

The 5SOS boys!

Amazing fan art.

Interviewing One Direction.

His hair is like a cameleon.

Just a casual favourites video.

In THE sweater.

His. Laugh.

Live Q&A at VidCon.

Getting a kiss from Zoe Sugg, the other Disney addict.

Pineapple. 'Cause why not?

Tetszett az ajánló? Mit csináltál volna másképp? Kedvet kaptál Tyler Oakley videóihoz? Mely Youtubereket követed nyomon?

További sikeres hetet kívánok,

Bia

Useless facts

Kedves olvasók!

A szünet utáni legelső hét eseménydúsabban telt, mint kellett volna, erre magyarázat két pocsék osztályzat, és a javítódolgozatokra való felkészülés, valamint a szombati iskola, melyen bár tanulni nem kellett, így is meglehetősen fárasztó és hosszú volt. Viszont az iskolám a HVG 2015-ös országos listáján nyolcadikról a harmadik helyre vándorolt, amire nagyon büszkék vagyunk!

Bár a bemutatkozás május elején elmaradt, azért kellően megismerhettetek már engem, mindezek ellenére úgy döntöttem, hogy összegyűjtök tizenöt olyan tényt személyemről, mely egy egészen új szintre emeli megértésemet, megismerésemet.

15 haszontalan tény Bia Joyról:

1. Jól bírom a csípős ételeket.

2. Ha végezni akarsz velem, adj egy magassarkút, majd az elvégzi a piszkos munkát.

3. Könnyen megbocsájtó típus vagyok, de akadtak már olyanok, akik erre rácáfoltak.

4. Számomra a szülői veszekedések kimaradtak, ennek ellenére anyukám és nagymamám gyakran összekülönböznek, tekintve, hogy egy lakásban élünk, így hárman.

5. Jól értek a mobiltelefonokhoz.

6. Rágom a körmöm, ezért halvány színűre szoktam lakkozni, hogy ezt megelőzzem.

7. A fizikát már meg sem próbálom megérteni, a kémiát meglepő módon az esetek nagy részében felfogom, a földrajzot a gimnáziumba lépve a pedagógus miatt megszerettem, a biológiával pedig köszönő viszonyban vagyok.

8. Sokféle elképzelésem van a jövőmmel kapcsolatban, és csak reménykedni tudok abban, hogy előbb-utóbb képes leszek letenni a voksom egy pálya mellett.

9. Megőrülök a makettekért, vonzanak a lekicsinyített épületek.

10. Nem vagyok egy nagy olvasó, csak akkor nyálazok végig valamit, ha igazán érdekel.

11. A lila szín uralja a szobám.

12. Ha tehetném, három dolgon élnék: sushin, Milka csokin és KFC csirkén.

13. Voltam már pszichológusnál.

14. Anyukám reklámajándék értékesítő.

15. Jégkorszak, Gru és Szörny Rt. ♥

Milyen heted volt? Tudtam újat mondani a listámmal? Milyen bejegyzést szeretnél látni?

Legyen szép estétek,

Bia

A Radnóti-projekt emlékhelyein

Kedves olvasók!

A szerkesztővel együtt az oldal is kisebb pihenésre vonult a szünetben, bevallom, szükségem volt már a kikapcsolódásra és arra, hogy kötöttségek, határidők nélkül alkothassak. Meséljetek, hogy telt a szünet? Sikerült megvalósítani az eltervezett programokat?

Talán nem titok számotokra beteges imádatom a címben olvasható költő iránt, ki a tavalyi évben belopta magát a szívembe. Ezen 2014-es év pedig Radnóti-év, hiszen immáron hetven éve, hogy Abda község közelében 21 társával együtt lelőtték. Iskolánk ennek tiszteletére osztályok közötti versenyt rendezett, melyekre ötfős csapatok jelentkezését várták, melyeknek feladat a következő: 10-15 perces kisfilm vagy prezentáció készítése a költőről és a holokausztról. Amint meghallottam szeretett művészem nevét, rögtön pattantam, magammal rántva egyik barátnőmet és annak hímnemű ikertestvérét, majd csatlakozott hozzánk még két lány, a csapat pedig már készen is volt. A film forgatását a hetven évvel ezelőtt történt brutális mészárlás emlékhelyein terveztük, valamint a költőhöz kötődő helyszíneken, így csütörtök délután el is készítettük a felvételeket, melyet barátnőm másnap összevágott. A zsinagóga előtt állva eszembe ötlött a blog, így onnantól kezdve rendíthetetlenül kattintgattam, hisz olyan gyönyörű helyeken jártunk. Időközben besötétedett, amit csak azért nem bántunk, mert a Duna partjáról a csillogó Lánchíd, a Hold, a kivilágított Citadella és a Mátyás-templom látványa igéző volt.

A Dohány utcai zsinagóga.

A fa, melynek árnyékából barátnőm ismertette a holokausztot.

Bár a kertbe nem jutottunk be, ezt az emlékművet a kerítés
túloldaláról is megleshettük.

Dávid-csillag a kerítésen.

A Holokauszt Emlékközponthoz vezető út a fák alatt.

Az Emlékközpont, ezúttal belülről.

Koszorú és emléktábla.

Áldozatok Emlékfala, megannyi névvel.

Az emlékfal közelebbről.

Budapest Dunában tükröződő, elképesztő fényei.

Cipők a Duna-parton, a nyilaskeresztesek által folyóba lőtt áldozatok
emlékére.

Radnóti mellszobra a Margit-szigeten.

Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a néhány fotó, a készítésük kellemes hangulatban telt. Elnézéseteket kérem az Áldozatok Emlékfaláról készült képek különösségéért, a tükröződő felület megakadályozta, hogy szemből lőtt fotókat tegyek közzé.

Tetszett a bejegyzés? Volt már hasonló projekt az iskoládban? Milyen versenyeken szoktál részt venni?

Sok sikert kívánok az elkövetkezendő héthez,

Bia

Boldog fél születésnapot!

Hat hónap.

77 feliratkozó.

69 bejegyzés.

13500+ oldalmegjelenítés.

...és megszámlálhatatlan mennyiségű szeretet.

Köszönöm nektek az elmúlt fél évet, köszönöm ezt az oldalt, mely kinőtte önmagát és eredeti rendeltetését, köszönöm, hogy partnerek vagytok az oldal fejlesztésében, a témák megvitatásában. Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Ui.: holnap újabb fotósorozattal érkezem!

Élvezzétek ki a szünet hátralevő napjait,

Bia