Kedves olvasók!
Először is szeretnék elnézést kérni, amiért vasárnap óta nem jelentkeztem, de a három éve zökkenőmentesen működő router felmondta a szolgálatot, így szerda óta nem volt internet hozzáférésem, a mai napon viszont visszaállt a rend, újra van kapcsolatom a világgal. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kis beszámolót, bátorító bejegyzést hozok nektek, hátha valakinek a segítségére lehetek vele.
Az első hét valami csodálatos volt! A szünetek izgalmas keresgéléssel teltek (a büfét igyekeztek minél jobban eldugni az újak elől), az órák ismerkedéssel, a tanárok és a diákok esetleges humorizálásával, valamint legelső megmérettetésünkkel, egy fogalmazással, mely bár nem jegyre ment, azért érdekes művek születtek. Mint azt már korábban is említettem, mindenki szimpatikus, segítőkész, nem utolsósorban pedig meghökkentően okos, így az ebédlői nevetgélések közepette azért igyekeztem nem megfeledkezni magáról a tanulásról sem. Rögtön bedobtak minket a mély vízbe, máris az elektronpályákkal és a cirill betűkkel küzdök, ám cseppet sem bánom, azért szerettem volna erős gimnáziumba kerülni, hogy a négy év elteltével tudással (és egy-két nyelvvizsgával) felszerelkezve léphessek ki a kapuján. És... szóval... hát... hm... van az a fiú...
Őszintén remélem, hogy nektek is hasonlóan fergetegesre sikerült ez az öt nap, kezdve az évnyitóval, át az év első óráin, esetleg első dolgozatain és jegyein.
Kitűztem magam elé bizonyos célokat erre az évre - mindig is ambiciózus és maximalista voltam -, melyeket szeretnék elétek tárni.
1. Kiváló tanulmányi eredmény félévkor és év végén.
Az elmúlt évek szintjét szeretném tartani, akkor is, ha ez valamivel keményebb lesz. Ha kell, foggal-körömmel fogok küzdeni azért, hogy csak ötös szerepeljen a bizonyítványomban.
2. A német nyelv alapszintű elsajátítása.
Van egy régi amerikai sorozat, melyet eredeti nyelven szoktam nézni, néhány napja pedig kiderült számomra, hogy német nyelvre is lefordították. Egy epizódot végignéztem németül, és bár így is jókat szórakoztam rajta - mert emlékeztem az poénokra -, szeretném ha az év végére már minden egyes szót megértenék belőle.
3. Az osztállyal való lehető legjobb kapcsolat kialakítása.
Tisztában vagyok vele, hogy néha nem könnyű velem, ennek ellenére szeretném, ha az osztályom megismerhetne engem, valamint én is megismerhetném őket. Kíváncsi vagyok rájuk, a bennük rejlő, kevésbé vonzó tulajdonságokra is, mindenre. Remélem, hogy egy összetartó csapat válik majd belőlünk.
4. Az éppen íródó történetem befejezése.
Most aztán már tényleg kezdek én is besokallni, ugyanis már tavaly június óta kavarog a fejemben az alapsztori, májusban pedig bele is kezdtem az írásba, mégsem haladok olyan gyorsan, mint ahogy azt szerettem volna. Körülbelül a felénél tartok, de rengeteg ötletem van, így remélem, hogy legkésőbb novemberre befejezem. Amint kész lesz szólni fogok!
5. Havonta legalább tíz bejegyzés a TTJ-n.
Sokat gondolkoztam, hiszen az iskola mellett nehézségeket okoz az oldal vezetése, azonban úgy a szívemhez nőtt, hogy ameddig csak lesz ötletem, biztosan itt leszek. Amint kijelenthetem, hogy már minden létező dolgot cikkbe foglaltam, minden kedvencemet a figyelmetekbe ajánlottam és rendeztem már jó pár versenyt, akkor talán elérkezik a búcsú ideje, viszont abban biztosak lehettek, hogy ez csakis a történetes blogom debütálása után következik majd be. Addig is nézzétek el nekem, ha esetleg négy-öt napig nem érkezik friss bejegyzés, ehhez a havi tízhez igyekszem majd tartani magam, bár az eloszlás nem lesz mindig egyenlő.
6. Legalább egy félelem legyőzése.
Jelentsük ki: parás vagyok! Sokféle dologtól tartok, azonban legalább egyet - nem hátrány ha többet - szeretnék legyőzni ebben a tanévben. Mivel a közeljövőben számíthatunk egy barlanglátogatásra, talán ezt pipálhatom ki a leghamarabb.
7. A nehéz időkön keresztülmenő családtagjaim segítése.
Sajnálatos módon az utóbbi időben történtek negatív események is a családban. Van, aki hatalmas döntést hozott a jövőjével kapcsolatban, elvesztettünk valakit, és hamarosan új jövevény érkezik. Tisztában vagyok vele, hogy nem az én lelki támaszom fogja átsegíteni őket az akadályokon, azonban szeretném éreztetni velük, hogy ott vagyok számukra, számíthatnak rám, még akkor is, ha több évet tudhatnak maguk mögött.
Arra buzdítalak mindnyájatokat, hogy osszátok meg velem az elmúlt egy hét eseményeit, akár néhány mondatban, akár bővebben, szívesen olvasom a beszámolóitokat. Valamint a kitűzött céljaitokat is élvezettel böngészem végig, ne habozzatok, írjátok le!
Kellemes hétvégét kívánok,
Bia
