Prológusverseny: Segítség

Kedves olvasók!

Prológusverseny

Mint látjátok, a blog ledobta a tavaszi külsejét és nyári színekbe öltözött. Nektek, hogy tetszik? Bármennyire is nehéz volt megválnom Elena gyönyörű munkájától, nem kellett csalódnom Sam Row tehetségében, a nevére kattintva megtalálhatjátok a történetes oldalát, melyről már ajánlót is készítettem, hiszen bátran kijelenthetem, hogy a kedvencem minden blogspotos történet közül. Egy design blogon is tevékenykedik, azt itt érhetitek el. A modulsávi idézetet is lecseréltem, József Attila szavai díszítik mostantól az Irodalmi sarkat.

Egy bejelenteni valóval folytatnám, miszerint hétfőn külföldre utazom. Egyelőre elég bizonytalan, hogy mikor érkezem haza, ráadásul két itthon töltött nap után ismét elhagyom az országot. Tehát az elkövetkezendő három hetem bizonytalan, ez viszont nem egyenlő a blog elhanyagolásával, mert nem szeretnék ilyen hosszú szünetet tartani, úgyhogy bejegyzések mindenképp lesznek. Lesz internet hozzáférésem és számítógépem is, szóval nem lesz nehéz tartani a kapcsolatot veletek, csak gondoltam előre szólok, hogy tudjatok róla.

Ez a bejegyzés a prológusíró verseny plusz cikkeként szolgál, írnék néhány gondolatot a kategóriák témájáról, hogy kedvet és ötleteket kapjatok hozzá.

A környezetvédelem a mai, XXI. századi világban meghatározó szerepet tölt be. Az iskolában kikerülhetetlen téma, hiszen a természettudományi tantárgyak újra és újra foglalkoznak vele. Nemzetközi szervezetek dolgoznak azon nap, mint nap, hogy teremtsenek számunkra egy szebb jövőt. Ez az a probléma, melynek milliónyi ága van, felsorolni képtelenség, hogy mennyi mindennel szennyezzük a környezetet, egymást, magunkat és az előttünk álló éveket. Általában nem hisszük el, hogy apró dolgok is sokat segítenek, viszont talán tényleg igaz az, hogy mi is tehetünk valamit, annak érdekében, hogy az unokáink még ezen a bolygón élhessék le az életüket, ne pedig egy gigantikus méretű űrhajón, egy mozgó székben ülve - Wall-e!

Kiskorukban sokan rettegnek a sötétben, hiszen nem tudni róla, hogy miféle teremtményeket rejt - gyakran nehéz levetkőzni ezt a félelmet később is. Az ágy alá pillantva azonban meglepve tapasztaljuk, hogy nincs ott semmiféle szörnyeteg, mely csak arra vár, hogy felfaljon minket. Akkor mégis, hogy is van ez? Léteznek, vagy nem? Megesznek, vagy nem? Valahol, egy távoli univerzumban talán tele van velük a világ, nálunk viszont csak a televízió képernyőjét színesítik - vagy mégsem? Milliónyi sorozat, film és műsor veti őket vászonra, bevezetve minket Fantáziaföldre, ahol mint tudjuk, minden lehetséges. Ugyanakkor lehet ezt egy egészen másik megvilágításból is kémlelni. Hiszen egyfajta szörny él mindannyiunkban, amely időről időre megpróbál utat törni magának a felszínre. Talán a tolvajok, rablók, gyilkosok és törvényszegők lelkét ez a bizonyos szörny uralja.

Ó, a matematika! Nekünk iskolásoknak elsősorban tantárgy, azonban másoknak egy életet jelent, sokan éveket töltenek a számok bűvöletében. A matematika világában az a pozitív, hogy állandó, az értékek sosem változnak, a négy mindig négy, a hat mindig hat. Képzeljük csak el, hogy milyen lenne az élet számok, értékek nélkül. Még a szobánk falait sem tudnánk megszámolni! Nem létezne kereskedelem, nem létezne idő, nem léteznének elektronikai eszközök, hisz még arra sem lennénk képesek, hogy a fogainkat számon tartsuk. Hátborzongató belegondolni, hogy mi lenne akkor, ugyanakkor érdekes is. Egy másik fontos kérdés, hogy ki találta ki őket? Ki határozta meg, ki rendezte őket sorba, mert bárki is volt ez a briliáns elme, én fejet hajtok előtte, bármennyire is meggyűlik a bajom olykor-olykor a tizedes törtekkel.

Nem is tudom, hogy pontosan mit kéne mondanom az írásról. Írni először az általános iskola első évében kezdünk, magyartanárunk bevezet minket a görbe betűk bizarr világába. Először még mindent szabály szerint csinálunk: úgy formáljuk a g betűt, ahogy azt kell - bár már ekkor is elég sajátosan -, idővel viszont véglegesen kialakul a saját írásképünk, mellyel aláírhatunk, ami szintúgy azonosít minket, mint egy ujjlenyomat. Aztán akik szenvedélyesebben kezdenek foglalkozni ezzel, történeteket formálnak az egykor még kezdetleges szavakból, szereplők jellemei bontakoznak ki a papíron, legyen szó egy egyszerű fogalmazásról, vagy akár egy hosszú regényről. Az írás, a betűk megjelenése az oka annak, hogy ezeket a sorokat pötyöghetem.

Mikor a telefonomon éppen a legújabb játékot nyomogatom eszeveszetten, a szüleim, nagyszüleim mindig megjegyzik, hogy az ő gyermekkorukban ilyen nem létezett, és mégis volt élet. Furcsa, hogy a technika gyors ütemű fejlődése mennyire megváltoztatta a világot. Egy kilencvenes évek elején élt ember csodaként tekintene arra, ami nekünk természetes. Havonta jelennek meg az újabb és újabb mobilok, arra ösztökélve minket, vásárlókat, hogy néhány hónap után váltsunk. Ráadásul a modernebb készülékek - véleményem szerint direkt - úgy vannak tervezve, hogy egy-két év után egyszerűen meghaljanak, használhatatlanná váljanak. Ennek következtében nő a hulladék - visszakanyarodva a környezetvédelemhez -, arról nem is beszélve, hogy horribilis összegeket költünk ezekre a vackokra, amik pillanatok alatt lemerülnek, a képernyőjük betörik, majd végül teljesen felmondják a szolgálatot. Így mi értelme az egésznek?

Remélem sikerült a gondolatmeneteimmel ötletet adnom, így sokkal magabiztosabban jelentkeztek a versenyre, kezdtek neki a műnek. Kellemes alkotást kívánok!

Legyen csodás éjszakátok,

Bia