Interjú Ririvel

Kedves olvasóim!

Ma egy interjúval érkeztem, melyet a Filmfüggők Játszmájának győztesével, Ririvel készítettem. Bevallom, még sosem csináltam ilyet, szóval egy egészen új élmény volt. A nevére kattintva megtalálhatjátok a fanfiction kategóriába sorolandó, azonban bármilyen médiasztártól messze álló történetét, mely egy egészen különleges világot tár az olvasók elé. Itt pedig azt a design blogot, ahol kritikákkal, cikkekkel és ajánlókkal foglalkozik.

1. Mi ösztönzött arra, hogy jelentkezz a Filmfüggők Játszmájára? Gondoltad volna, hogy nyerni fogsz?

Hát, először is az, hogy írtál a blogom chatjébe, kiválasztva pont azt a délutánt, amikor némi szabadidőm is volt. És mivel a játék érdekesnek tűnt, ráadásul nagybátyám millió meg egy filmet és sorozatot hozott már a családnak, ahányszor csak hazalátogatott, úgy voltam vele, üsse kavics, vágjunk bele. Azon, hogy nyerek vagy nem, nem igazán gondolkoztam. A gifek fejtegetése közben remekül szórakoztam, nagyokat mosolyogtam, mert a legtöbb film a kedvenceim közé tartozik, néhányat pedig azokban a napokban néztem meg, a sorozatoknál meg ledöbbentem, hogy mindre ráismertem, mert ezek szerint nagyobb függő vagyok, mint gondoltam volna. Egyrészt ezért nem filóztam ezen, másrészt meg az eredményhirdetésig alig voltam gép- és netközelben. Mindenesetre nagyon örültem a hírnek. :)

2. Milyen műfajú filmeket részesítesz előnyben? A romantikusabb, megkönnyezhetőeket, az akciókat, melyek körömrágásra késztetnek, vagy pedig a fantasy, misztikus történeteket? Miért?

Elég sokféle filmet szeretek, romantikus, vígjáték, akció, fantasy, szinte bármi, kivéve a horrort. Hogy mit nézek, az hangulattól függ, valamint attól, hogy éppen kivel vagyok. Például barátnőimmel általában könnyed kis limonádé filmeket szoktunk nézni, egyedül pedig inkább olyat, amihez éppen akkor kedvem van, ez változó. A legnagyobb kedvenceim viszont a katasztrófa filmek, már vagy öt-hat éves koromban is képes voltam tátott szájjal végignézni őket. És mikor az egyik csatornán katasztrófa hetet tartottak, alig lehetett kirobbantani a tévé közeléből - pedig általában nem szoktam tévézni. A másik megunhatatlan műfaj a Disney mesék, teljesen mindegy, hány éves leszek, a sok herceg, hercegnő és beszélő/éneklő állatok akciói alatt mindig egy kicsit visszaváltozok gyerekké, másfél órára eltűnnek a gondok és csak a széles mosolygás marad. (Meg sírás, ha a Szépség és a Szörnyeteget nézem.)

3. Kedvenc sorozataid közül meg tudnál nevezni hármat? Miért pont ezeket választottad?

Hú, ez nagyon nehéz kérdés, nem is volt egyszerű kiválasztani hármat a sok közül, de végül csak sikerült. Elsőként a Született feleségeket mondanám. Ez volt az a sorozat, amiből már nagyon sokat láttam részleteket, mindegyik tetszett is, de valahogy sosem tudtam eljutni odáig, hogy a legelső résztől az utolsóig megnézzem. Végül mikor rávettem magam, iszonyatosan gyorsan kivégeztem. Van benne minden, ami kell: romantika, humor, dráma, mindez pontosan úgy ötvözve, hogy megunhatatlan legyen és mindig okozzon meglepetéseket. Mindeközben a főszereplők hihetetlen jellemfejlődéseken mennek keresztül, míg eljutnak az utolsó évadig. A második a Trónok harca lenne, mint az egyik legnépszerűbb fantasy sorozat, amit mostanában vetítenek. Osztálytársaim rengeteget beszéltek róla, így tudtam, mi vár majd rám - halál, szex és vér fura, naturalista keveréke -, és őszintén, magam is meglepődtem, végül mennyire megtetszett az egész, mert az előbb felsorolt három jellemző csak a máz, ha ezen a néző túlteszi magát, egy nagyszerű történet, egy lenyűgöző világ és remek szereplők mutatkoznak meg előtte. Csak annyit kell észben tartani, hogy érzelmileg egy szereplőhöz sem szabad kötődni, mert szinte biztos, hogy nem éli túl. Harmadiknak a Once Upon A Time-ot, azaz az Egyszer volt, hol nem volt-at választanám. Röviden és tömören: Disney mesék új köntösben. Félelmetes, ahogy a készítők megragadták egy adott történet azon részeit, amit végül addig formáltak, hogy ne térjenek el túlságosan az eredetitől, mégis valami újat, mást, különlegeset hozzanak létre. Sosem szerettem a Hófehérkét, mert kicsinek féltem a Gonosz Királynőtől, azonban itt a nőnek olyan hátteret alkottak meg, amitől minden cselekedete érthetővé válik, s bár az első két évadban lehet utálni, mégis... imádjuk utálni! A kedvenceim a történetben Piroska, aki a mesével ellentétben igazi badass, harcos csajszi; Emma Swan, a megmentő és az igaz szerelem szülötte; Belle és Mulan, akik még egy epizód erejéig közösen is szerepeltek; valamint Rumplestiltskin, aki egyszerre játssza a molnár leányának aranyfonó manóját, aki annak első gyermekét kéri cserébe, a Szépség Szörnyetegét és Hook krokodilját. Olyan világot teremtettek meg, aminek szíves örömest a része lennék, s amitől nehéz elszakadni. (Ó, és még Pán Pétert is pontosan úgy láttatják, amit én gondoltam róla kicsi koromban. Nem hiába nem bírtam sose azt a kölyköt.) Mindezek mellett még rengeteg sorozat van, amit nagyon szeretek, de jelenleg ezek állnak hozzám a legközelebb. 

4. Melyik filmet láttad legutóbb? Tetszett?

Tegnap néztem meg az Éli könyvét, ami bármilyen fura is, az egyik magyar szóbeli tételemhez kellett. Nem vártam túl sokat a filmtől - pedig nagyon jó színészek játszanak benne -, és meg is lepődtem, hogy végül tényleg tetszett. Van egy különös, nyomott hangulata - elvégre a történet az atomháború után játszódik, s ahogy azt sejteni lehet, a Föld és az emberiség nincs éppen jó bőrben -, de ha azt sikerül elkapni és azonosulni vele, akkor remek élményt nyújthat. A végén van egy apró csavar, ami nagyon tetszett, végig voltak rá apró utalások, de valahogy sosem gondolkoztam el a miértjükön, csak a legvégén nyert minden értelmet. Nem mondom, hogy kedvenc lett, de az még elképzelhető, hogy valamikor újra fogom nézni.

5. A jelenleg futó történetedről is kérdeznélek. Mesélnél kicsit róla? Honnan jött az ötlet?

Szívesen mesélek, habár inkább a kérdés második részével kezdeném. A Catching Sunshine alapötletét Joss Stirling Lélektársak c. trilógiája adta (Finding Sky, Stealing Phoenix, Seeking Crystal), a fanficem felfogható úgy is, mint a sorozat folytatása. A történetben a központi Benedict család csupa savantokból áll, vagyis olyan emberekből, akik valamilyen különleges - általában mentális - képességgel rendelkeznek, például gondolatolvasás, telekinézis, jövőbe látás, stb. És hogy a romantikus szál is meglegyen, minden savantnak létezik egy másik fele, egy lélektársa, akivel egy időben fogantak, az erejük kiegészíti egymást, s akivel hallják a másik gondolatait. A trilógia során a hét testvér közül - mert már csak a hét Benedict pasi is elég ok arra, hogy minden nőnemű elolvassa! - a három legfiatalabb és a legidősebb találja meg a párját, a fanfiction alapja pedig akkor kezdett el kibontakozni a fejemben, mikor megtudtam, hogy a kedvenc szereplőm nem tartozik ezen szerencsések közé. És bár az utolsó kötetben volt rá utalás, hol is van a lélektársa, addigra a történet már írása készen állt a fejemben, a lány karaktere pedig nagyon a szívemhez nőtt, semmi pénzért nem akartam tőle megválni. Így született meg a Catching Sunshine, ami a harmadik legidősebb Benedict, Victor történetét meséli el - akárcsak a többi könyv, a lélektársa szemszögéből. A főszereplő, a félig argentin, negyedrészt mexikói, negyedrészt svéd, huszonöt éves Sunshine Rodriguez az USA legnagyobb bűnszervezetének legkegyetlenebb bérgyilkosa, akinek savant képességei ismeretlenek, de az biztos, hogy még senki nem tudta elkapni. Egyetlen embert kivéve, az FBI legjobb ügynökét, akinek feladata a lány kézre kerítése és kivallatása: Victor Benedict. A savant világ azonban beleszól az életükbe, mikor kiderül, hogy lélektársak, a várva várt találkozás egyáltalán nem úgy sül el, ahogy azt megálmodták, és semmi nem garantálja, hogy kettejüknek kijár a happy end. Ez vezet kettejük különleges, szenvedéllyel fűtött, gyilkosságokkal megtűzdelt macska-egér játékához. 

6. Vannak most más történetek is a fejedben?

Hogyne, több is, noha egy kivételével még hagyom őket érlelődni. Az a bizonyos egy Tükörkép címen, fantasy kategóriában pedig július 5-én fog napvilágot látni, eddig csak az egyik legjobb barátnőmnek meséltem el a nagyját, illetve Sophie T-nek, aki a blog designját készíti. Az ő visszajelzéseik nagyon pozitívak voltak, emiatt egyre jobban kíváncsi vagyok a fogadtatására. Egyelőre az olvasóim előtt is csak egy elő-előzetest tártam fel kedvcsinálásnak. (katt)

7. A Firerose-nak is tagja vagy. Milyen érzés csapatban dolgozni? Mik a pozitívumai, negatívumai?

A Firerose előtt már más csapatoknak is tagja voltam, de őszintén mondom, egyik sem volt olyan hangulatú, mint Khyirával, Katie Boo-val, Leona Goldwinnal és Sophie T-vel dolgozni. Amellett, hogy a lányok mind-mind nagyon tehetségesek és hihetetlenül kreatívak, imádom őket, ötünk sajátos, különböző személyisége nélkül a Firerose nem lenne az, ami. Negatívum? Hát, talán csak annyi, hogy mivel egyikünknek sincs túl sok szabadideje, az oldal az utóbbi időben kicsit el volt hanyagolva, amit most igyekszünk bepótolni és egy különleges novellaversennyel feldobni.

8.  Szeretsz kritikákkal, cikkekkel foglalkozni? Miért?

Mindig is szerettem írni, már egész kicsi korom óta, hogy mit, az szinte édesmindegy. Míg a történeteimben inkább a saját kis világom darabjait tárom fel, addig cikkekkel és véleményekkel inkább a világról alkotott nézeteimet, a véleményemet egy-egy témával kapcsolatban - és ezt mind nagyon élvezem. Emellett érdekes olvasni, hogy mások mit gondolnak az adott dologról, mennyiben látják hasonlóan vagy másként.

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm a lehetőséget! :)