Születésnapok

Kedves olvasók!

A szeptember ünnepeket tekintve nálunk meglehetősen zűrös, ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben említettem. Nagybátyámnak, nagymamámnak és két unokatestvéremnek mind a hónap középső két hetében van a születésnapja, így ma a hatodikat ünneplő unokatestvérem családi zsúrjára vagyok hivatalos, holnap pedig apai nagyanyámmal megyünk egy étterembe, hogy ő is méltóan ünnepelhessen. Ez eszembe juttatta, hogy mennyire szeretem az effajta kisebb-nagyobb körben folyó családi összejöveteleket, ezért gondoltam írok erről néhány gondolatot.

Elsőként tegyük mikroszkóp alá saját születésnapunkat. Gondoljunk csak bele, hogy miért is szeretjük annyira az év ezen napját. Ha az álmainkat tetőző ajándékok, az ízletes torta és a társaság összetételének szépsége nem lenne elég, van egy ellenállhatatlan, utánozhatatlan varázsa a születésnapoknak. Az ünnepelt kerül a figyelem középpontjába, ez az ő napja, amit semmilyen külső erő sem tud elrontani. Kicsi gyermekként ez ugyanolyan fontos, mint idős emberként.

Manapság sok minden korhoz van kötve - léteznek korhatáros könyvek, filmek, csak egy bizonyos korig vagyunk iskolakötelesek, hivatalosan felnőttek is csak egy meghatározott kor után vagyunk, valamint vezetni és dolgozni csak akkor kezdhetünk el, ha már megértünk arra, legalábbis a számok alapján. Ettől eltekintve szerintem nehéz megmondani, hogy mi határozza meg, felnőttünk-e már az adott feladathoz. Sokan a korukhoz képest éretten viselkednek, mások későn érő típusok. Említették már néhányan, hogy ez előbbi kategóriába tartozom, főleg a gondolkodásmódom, világszemléletem miatt. Ennek ellenére szerintem aki találkozott már velem személyesen, az megtapasztalhatta milyen az, mikor úgy viselkedem mint egy igazi ötéves. Éppen ezért gondolom azt, hogy senkit sem lehet igazán felcímkézni egyikkel vagy másikkal - vannak helyzetek, amelyekben éretten viselkedik az adott illető, máskor pedig felszínre tör a benne rejlő gyermek.

Viszont térjünk át magára az ünneplésre, ennek kapcsán pedig foglalkozzunk ismerőseink, családtagjaink születésnapjával. Sok-sok részre tudnám osztani a méretes családunkat, mert másokkal találkozom a dédnagymamám temetésén, másokkal a ballagásomon, és megint másokkal beszélek minden nap. Ugyanígy van ez a születésnapokkal is, én pedig szeretem azt, hogy ennyiféle társaságnak a tagja vagyok, ennyi szeglete van a szeretteimnek, ezek a szegletek pedig talán sosem találkoznak, sosem keresztezik egymás útját, mások viszont gyakran alkotnak metszetet. Különösen csak a már említett ballagásomon értettem meg igazán, hogy mennyire élvezem, mikor a családom legfontosabb, mégsem közvetlen rokonságban álló tagjai összegyűlnek. Felemelő érzés látni mindkét szülőm édesanyját diskurálni, furcsán érdekes és érdekesen furcsa.

Mindig is szerettem ajándékot adni. Imádom unokatestvéreimmel kipróbálni újonnan kapott játékaikat, valamint szerintem az a mosoly sem másodlagos, amit hozzátartozóink arcán látunk, amint elfújják gyertyáikat, vagy éppen azt hallgatják, ahogy egy dalt kántálunk számunkra. Képek készülnek, a felejthetetlen emlékek megörökítődnek, akkor zaklatottságot okozó szituációkból évekkel később oltári sztorik születnek. Az a rengeteg nevetés, megannyi emlékezetes pillanat felbecsülhetetlen.

Miért szereted a születésnapokat? Mikor van a születésnapod? Melyik a kedvenc ünneped?

További kellemes hétvégét kívánok,

Bia