Kedves olvasók!
Ezúttal a Balaton mellől jelentkezem. Esetleg van valaki Tihany közelében?
Ezen a mai estén egy olyan verset szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, mellyel szerintem majdnem mindenki találkozott már. Petőfi költeménye ott virít az irodalomtankönyvekben, sokaknak - így például nekem is - kötelező volt a memorizálása.
Emlékszem, hogy mennyire meggyűlt a bajom vele, hiszen a legkevésbé sem mondható egyszerű nyelvezetűnek. Azonban így visszaemlékezve hallom akkori magyartanárom szavait a vers kapcsán, miszerint a költő megjósolta, hogy Júlia előtt fog elmenni, a feleség pedig kevesebb, mint egy évvel a szerencsétlen haláleset után - melynek körülményei a mai napig nem ismertek, tehát az is előfordulhat, hogy szeretett szabadságharcosunk valahol lefagyasztva pihen - újraházasodott, a költő ezzel kapcsolatos kétségeit még életében megfogalmazta:
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Idővel megszépültek az ehhez a vershez kapcsolódó emlékeim, így már nem az a jelent van előttem, ahogyan az íróasztalom fölé görnyedve negyvenhatodjára ismétlem el, hogy Letörleni véle könyűimet érted, hanem az a végtelen szeretet, mellyel hazánk meghatározó alakja eme sorokat lejegyezte:
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Lássuk tehát, hogy miként jósolta meg Petőfi a mézeshetek alatt hitvese tetteit:
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Ismered a művet? Mi a véleményed róla? Kötelező volt megtanulni? Neked is nehézségeket okozott? Mit gondolsz a költőről?
Szép álmokat kívánok mindenkinek,
Bia
Kedves Bia Joy!
VálaszTörlésMessze vagyok Balatontól, de remélem, Te jól érzed magad ott! Mindig sikerül meglepned, hogy milyen egyedi témákat vetsz fel. nemigen találkozik az ember versekről alkotott véleményekkel blogspot szerte. Mikor pedig megláttam, hogy az egyik kedvenc versemről írtál, tudtam, hogy jönnöm kell, és olvasni.
Petőfivel jól indult a kapcsolatunk (:D) Anyuék szerint már kisbabaként az ő köteteit pakoltam le előszeretettel a polcról, ám "összevesztünk" mikor általánosban majd egy teljes tanéven (!) át áradozott a drága tanárnő a János vitézről. Ezek után nyolcadikban felüdülő volt más műveit olvasni, és nagyon megszerettem a költészetét. A Szeptember végén pedig a maga tragikus önsors-beteljesítő jövendölésével az egyik kedvencemmé nőtte ki magát gyönyörű képeivel. Általában utáltam a memorizálást, de ezt szívesen tanultam.
Köszönöm, hogy felidézted a verset, és mosolyt csaltál az arcomra! További szép nyarat! <3
Ölel, FantasyGirl
Drága FantasyGirl,
TörlésElviselhetetlenül meleg van, viszont egy köpésnyire a víztől könnyű lehűteni magunkat, köszönöm!
Örülök neki, hogy sikerült meglepnem Téged! Igazán csak a legutóbbi tanévben kedveltem meg az irodalmat - bár már előtte is kedvenc tantárgyamként volt számon tartva -, és mivel tényleg keveset foglalkoznak vele itt blogspoton, gondoltam miért ne? Hiszen ez a közösség is irodalmi értékű műveket alkot.
Még mielőtt kötelezően foglalkozni kellett volna a János vitézzel, én addigra már kétszer átnyálaztam, hiszen imádtam. Olyan mesteri, olyan csodás! Szerencsére nekem nem vették el tőlem a kedvem ötödikben, hiszen csak néhány hónapig foglalkoztunk vele. A tanárnő nálunk az Egy gondolat bánt engemet első sorait szerette folyton idézni, így nem volt nehéz memorizálni. Utána pedig hozzád hasonlóan vidáman fogadtam az újabb kötelező költeményeit, A XIX. század költői péládul az egyik kedvencem lett.
Köszönöm, hogy kifejtetted a véleményed, igazán sokat jelent! Őszintén örülök, hogy Petőfi mások szívébe is belopta magát. ♥
Millió puszi,
Bia
Drága Bia!
VálaszTörlésTe azok közé a blogosok közé tartozol akik, igenis tudnak írni ilyen témákról is, és érdekessé tudják tenni még az iskolai anyagokat is. Amit lehet, hogy már 6000-szer láttak a diákok, tőled olvasva ennek ellenére újabb gondolatok bukkannak fel bennünk, ami elgondolkoztató.
Nagyon jól sikerült a bejegyzés! :)
Puszil: Lucinda
Drága Lucinda,
TörlésNagyon örülök neki, hogy írtál, köszönöm! ♥
Nem is tudod, mennyire jólesnek a szavaid, olyan drága vagy! Repesek, amiért tetszett a bejegyzés, hiszen ezekkel pontosan az a célom, hogy új megvilágításba helyezzem a verseket, vagy csak eszetekbe juttassam, hogy milyen gyönyörűek.
Millió puszi,
Bia
Kedves Bia!
VálaszTörlésMivel most voltam 7.-es ezért pont ebben az évben tanultuk. Nekem is nehezen memorizálódott a szöveg és felmondáskor is rosszabul teljesítettem, mint máskor (5 helyett 5, vagy 4/5 lett :) ). Szerintem szép a vers, bár nekem jobban tetszett Karinthy Frigyes: Így írtok ti részlet.
Nati
U.I.: Én tegnap a Fertő-tónál bicikliztem, úgyhogy nem voltam/vagyok Tihany közelében. :)
Drága Nati,
TörlésIgen, tényleg nem egy egyszerű költemény. Emlékszem még Karinthy versére, a Szabolcska Mihály paródia volt az, nem? Mi is foglalkoztunk vele hetedikben, és nekem is elnyerte a tetszésemet. Karinthy írásait nagyon szeretem, utánozhatatlan humorú. :)
Millió puszi,
Bia
Ui.: Hát, akkor messze vagy tőlem. :)
Igen, a Szabolcska Mihály paródia volt.
TörlésNekünk is az volt. ;)
Törlés