Kedves olvasók!
Már legalább milliószor volt szó a következő történetemről, bejegyzésbe foglaltam, említettem interjúban, akik közelebbről ismernek, azok talán még az alapsztorit is ismerik, viszont úgy döntöttem, hogy nem érdemes tovább halogatni, szóval...
Bejelentem, hogy a negyedik történetem, egyben az ötödik blogom december legelső napján megnyitja kapuit!
Nagy szó ez, hiszen eddigi blogspotos pályafutásom során egyetlen történetet sem firkáltam ilyen hosszú időn át, több, mint fél évig, hiszen az írásba még májusban, a BTH keretein belül kezdtem bele, melyre biztosan jó néhányan emlékeztek még, ezért külön köszönet illeti Elena Brame-et és Lynne Cartwrightot, hiszen ők indítottak el az úton, nekik köszönhetem, hogy - bár korántsem egy hónap alatt - már majdnem készen vagyok a történettel. Hálásan köszönöm, lányok!
Bevallom, komolyan fontolgattam, sőt, talán már néhányaknak ki is jelentettem a TTJ zárását ennek következtében, ugyanis úgy véltem, hogy már mindent elmondtam, amit szerettem volna. Most viszont, ahogy e sorokat pötyögöm, nem vagyok ebben egészen biztos. Annyi mindent szeretnék még megosztani veletek, annyi kivesézetlen téma van még előttünk, hogy kár lenne elengednem ezt a blogot. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom még vezetni, talán egy hónapig, talán még három-négyig, de annyi bizonyos, hogy egyelőre nem szeretnék bezárni.
Néhány gondolat a történetről:
A főszerepben két Melbourne-i huszonéves áll, Nicolette és Ryan, kik szinte semmiben sem hasonlítanak egymásra. Előbbi otthonülős, magányos farkas, alapvetően embergyűlölő, múltja miatt vált ilyen keserűvé. Utóbbi viszont szoknyapecér szerepében tetszeleg, és három társával, az internetfüggő Pixellel, a kissé butuska Sillyvel és a túlontúl laza Nathannel az utcákat járja, turista lányok után kutatva, azon a bizonyos decemberi napon viszont minden a feje tetejére áll, Ray ugyanis belemegy valamibe, amit ő maga sem gondolt végig alaposan. Két hetet kap rá, hogy megszerezze magának a leghűvösebb lányt - az elérhetetlen Nicolette-et.
A design az őrülten tehetséges Sam Row érdeme, akiben nem csupán egy gyönyörűen fogalmazó kollégára, egy észveszejtő szerkesztőre, hanem odaadó barátra is leltem, így ennél hálásabb nem lehetnék. Ezért arra buzdítalak tieteket, hogy kukkantsatok be magánjellegű oldalára, ígérem, hogy nem fogjátok megbánni!
Remélem, hogy néhányan kedvet kaptok a történethez!
Remélem, hogy néhányan kedvet kaptok a történethez!
Kellemes hétvégét kívánok,
Bia
Kedves Bia!
VálaszTörlésHOGYÉNMENNYIRERÉGÓTAVÁROMEZT!
Az egyik bejegyzésedben említetted, hogggy szeretnél egy blogot, csak a főszereplő elég ellenszenves (amivel egyébként nincs probléma, mert én főszereplőundorban szenvedek :D).
Elkezdtem olvasni az előző blogod, a Never Good Enoughot, és arra gondoltam, hogy a szülinapodra (december hetedikén van, nem?) írok neked egy kommentet. De aztán elakadtam valahol a tizedik fejezet környékén, és amilyen lusta vagyok manapság... Nos, nem lesz az én olvasásomból semmi... :(
De itt van ez. Juj, nagyon várom. Megyek és feliratkozom, mert annyit már sikerült megtapasztalnom, hogy mesébe illő stílusod van. És mivel december másodikán van a szülinapom, ezt egy előszülinapi ajándéknak tekintem. :D
Maffia
Drága Maffia,
TörlésDEÉDESVAGY! ♥
Igen, való igaz, hogy egyik főszereplőm sem egy matyóhímzés, viszont erről szól a karakterfejlődés, nem igaz? :)
Jól tudod, tényleg december hetedikén van, nagyon is várom már, ahogy gondolom te is a tiédet. Ne aggódj emiatt, én sem jeleskedem mostanság olvasásügyileg, le vagyok maradva néhány egészen fantasztikus bloggal. :/
Örülök, hogy úgy érzed érdemes feliratkoznod, ez megtisztelőt, köszönöm! Igyekszem nem csalódást okozni. :) Nos, akkor eltaláltam! :D
Millió puszi,
Bia
Kedves Bia!!
VálaszTörlésMikor először olvastam, hogy be fog zárni a TTJ, kicsit csalódott lettem hisz nagyon megszerettem a blogot, de közben eszembe jutott, hogy ugyanezt éreztem a The Eiffel Romance, és a She's next Door címet viselő oldalad zárásánál is. És bár itt lezártál egy fejezetet de belekezdtél egy újba, ami legalább olyan jó volt mint az előző. Így nem vagyok elkeseredve, hisz tudom, hogy a történeteiden keresztül is mindig te leszel, és akkor is bármikor írhatunk neked bármilyen kérdéssel. De nagyon örülök, hogy megismerhettelek erről az oldaladról is. Számomra sikerült bebizonyítanod, hogy legalább olyan ügyesen bánsz a gondolataiddal mint a fantáziáddal, és cikkeket is olyan jókat tudsz írni mint történeteket. Nagyon sok sikert kívánok a következő blogod indításához! Már nagyon várom mit alkottál ezúttal!! ♥
Szeretném ha tudnád, hogy bár ritkán kommentelek, de mindig itt vagyok, és te is úgy számíthatsz rám, mint ahogy én rád! :)
Drága Lucinda,
TörlésNem kell aggódnod a blog sorsa miatt, elég ha én aggódom. Van még néhány ötletem, néhány gondolat, melyet szeretnék megosztani, plusz egy-két blog és film, melyet a figyelmetekbe szeretnék ajánlani. Furcsa, de olyannyira hozzám nőtt az oldal, hogy furcsa is lenne nélküle. Néhány hónapig még kitartok mellette, utána pedig, ha már úgy érzem, hogy mindent elmondtam, amit szerettem volna, és elértem, amit ezzel a bloggal szerettem volna, akkor jelentem be a tényleges zárást. Viszont az Out of Reach-en most legalább három hónapig aktív leszek (körülbelül ennyi ideig szoktam vezetni a történeteimet), utána pedig lehet, hogy megnyitom ismét a TTJ-t. Ki tudja! Annyi lehetőség van, de annyit megígérhetek, hogy egy jó darabig nem szabadultok még tőlem. :D
Nagyon köszönöm a kedves szavaidat, sok jelent, hogy így gondolod! ♥
De drága vagy! Hálás vagyok, hogy megismerhettelek!
Millió puszi,
Bia