2014. november 2., vasárnap

A Radnóti-projekt emlékhelyein

Kedves olvasók!
A szerkesztővel együtt az oldal is kisebb pihenésre vonult a szünetben, bevallom, szükségem volt már a kikapcsolódásra és arra, hogy kötöttségek, határidők nélkül alkothassak. Meséljetek, hogy telt a szünet? Sikerült megvalósítani az eltervezett programokat?
Talán nem titok számotokra beteges imádatom a címben olvasható költő iránt, ki a tavalyi évben belopta magát a szívembe. Ezen 2014-es év pedig Radnóti-év, hiszen immáron hetven éve, hogy Abda község közelében 21 társával együtt lelőtték. Iskolánk ennek tiszteletére osztályok közötti versenyt rendezett, melyekre ötfős csapatok jelentkezését várták, melyeknek feladat a következő: 10-15 perces kisfilm vagy prezentáció készítése a költőről és a holokausztról. Amint meghallottam szeretett művészem nevét, rögtön pattantam, magammal rántva egyik barátnőmet és annak hímnemű ikertestvérét, majd csatlakozott hozzánk még két lány, a csapat pedig már készen is volt. A film forgatását a hetven évvel ezelőtt történt brutális mészárlás emlékhelyein terveztük, valamint a költőhöz kötődő helyszíneken, így csütörtök délután el is készítettük a felvételeket, melyet barátnőm másnap összevágott. A zsinagóga előtt állva eszembe ötlött a blog, így onnantól kezdve rendíthetetlenül kattintgattam, hisz olyan gyönyörű helyeken jártunk. Időközben besötétedett, amit csak azért nem bántunk, mert a Duna partjáról a csillogó Lánchíd, a Hold, a kivilágított Citadella és a Mátyás-templom látványa igéző volt.

A Dohány utcai zsinagóga.

A fa, melynek árnyékából barátnőm ismertette a holokausztot.

Bár a kertbe nem jutottunk be, ezt az emlékművet a kerítés
túloldaláról is megleshettük.

Dávid-csillag a kerítésen.

A Holokauszt Emlékközponthoz vezető út a fák alatt.

Az Emlékközpont, ezúttal belülről.

Koszorú és emléktábla.

Áldozatok Emlékfala, megannyi névvel.

Az emlékfal közelebbről.

Budapest Dunában tükröződő, elképesztő fényei.

Cipők a Duna-parton, a nyilaskeresztesek által folyóba lőtt áldozatok
emlékére.

Radnóti mellszobra a Margit-szigeten.

Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a néhány fotó, a készítésük kellemes hangulatban telt. Elnézéseteket kérem az Áldozatok Emlékfaláról készült képek különösségéért, a tükröződő felület megakadályozta, hogy szemből lőtt fotókat tegyek közzé.
Tetszett a bejegyzés? Volt már hasonló projekt az iskoládban? Milyen versenyeken szoktál részt venni?
Sok sikert kívánok az elkövetkezendő héthez,
Bia

2 megjegyzés:

  1. Drága Bia!

    Bár kicsit sajnáltam, hogy a szünetben eltűntél egy kis időre, de persze tökéletesen értelek, hisz mindenkinek szüksége van pihenésre, amikor nem kell foglalkoznia semmivel, csak azt csinálja amihez éppen kedve támad. Nagyon élveztem a bejegyzést, tényleg nagyon jól sikerült. Szívesen olvasom az efféle bejegyzéseidet, hiszen nekem eddig nem nagyon volt lehetőségem ilyen projekteken részt venni. A képek ismét elnyerték a tetszésemet *-* és bevallom kíváncsi is vagyok, hogy telefonnal vagy géppel készítetted őket? Az én személyes kedvencem a "Cipők a Duna-parton..címet viselő lép"

    Puszil: Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucinda,

      Köszönöm, hogy megértesz! Tulajdonképpen tényleg csak pihentem, végre volt időm imádott vloggereim videóira, belekezdtem egy sorozatba, és a történetemmel foglalkoztam. :)
      Örülök, hogy ismét sikerült levennem a lábadról a képeimmel, ez hatalmas megtiszteltetés! ♥ Végül nem mi nyertünk az évfolyamon, viszont mind a magyartanárunk, mind az osztályfőnökünk meg volt elégedve vele, szóval nem sikerült olyan borzasztóra. Remélem, hogy hamarosan neked is lesz lehetőséged részt venni hasonló programokon!
      Az egyetlen drágámmal, a telefonommal, így bár a képek nem nevezhetőek profinak, azért egyszer-egyszer megérdemelnek egy bejegyzést.
      Köszönöm, hogy írtál!

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés