Hét utánozhatatlan lány

Kedves olvasók!

Ezen a bejegyzésen már május vége óta dolgozom, bár a tartalom javarészt nem az én tollamból származik. Felkértem hét elképesztő lányt, akik példás tehetségükkel érték el, hogy felnézzek rájuk és mérhetetlenül tiszteljem őket. Egy rövidke szöveg írását kértem tőlük, melyben arra a kérdésre válaszolnak, hogy szerintük mi a legfontosabb erény, mellyel egy bloggerinának mindenképp rendelkeznie kell, valamint mi a legjobb módja az oldalunk népszerűsítésének. Nos, egyetlen lány kivételével - kinek az elektronika szólt bele a megvalósításba - mindnyájan elvállalták, tollat ragadtak és megszületett ez a csoda.
Remélem nem baj, hogy rózsaszínbe öltöztettem a szavaitokat, valahogyan el kellett különítenem őket.

Vigyázat: jelentős elfogultságveszély!

Nem hinném, hogy létezik olyan blogger körökben mozgó egyén, akinek ne csengene ismerősen MissMe neve. A lány, kinek lenyűgöző design blogja két éve, hét hónapja és tizenöt napja - remélem nem számoltam el magam - színesíti már a blogspotot. Ez idő alatt több száz fejléc elkészült, még összeszámolni is nehéz lenne, bár nem meglepő, hogy ennyien igénylik az általa készített alkotásokat, hiszen érződik rajtuk a mesteri fokozatra fejlesztett tudás. Viszont az én áradozásom olvasása helyett sokkal inkább érdemes betekinteni hozzá, hogy saját szemeddel pillanthasd meg az elkészült munkáit. Mielőtt rátérnék a véleményére, egy dolgot még mindenképp le kell szögeznem: ő nem csupán egy fejléckészítő gép, hanem egy roppant közvetlen, rendkívül természetes leányzó, kivel bármikor szívesen elbeszélgetnék. Ő így vélekedik a témáról:

Úgy gondolom, hogy aki blogot vezet, teremtsen kapcsolatot az olvasóival. Ne legyen feltétlenül felettünk, "ereszkedjen le" hozzájuk, mintha csak ő is tagja lenne az olvasók körének. A túlzott felemelkedés nagyképűséget sugároz, és az olvasó nem fog ilyen szerzőtől blogot olvasni, nézni. Szeretetet kell az olvasóknak adni, mert akkor tudni fogja, hogy te nem csak egy robot vagy, hanem egy ember, aki ugyanúgy iskolába jár, tanul, házit csinál jó esetben, hobbijaként pedig ott van a blogja. Kulcsfontosságú erénynek tartom a hitet. Hiszen sokszor látjuk, hogy a blogok bezárnak szinte minden nap. Viszont hittel, kitartással és türelemmel mindez elkerülhető a nehéz időkben is. Hűnek kell lenni a blog eredeti témájához. Hiszem, hogy aki ugyanazt csinálja egy év után is, amit a blog megálmodása percében megfogadott, az népszerű és egyedi blog kitalálója. A népszerűség pedig nem jön magától. Tenni kell érte minden nap, ha más nem fejben. Hiszen lehet, hogy csak hetenként hozunk bejegyzést, de az legalább legyen olyan, mintha 7 napot áldoztunk volna rá. Hogy hogyan lehet egy blogot népszerűvé tenni? Legyen egyedi! Olyan, amit még senki sem alkotott azelőtt. Azt elhihetjük, hogy a blogvilág embereiben ez a remény áll fent, hogy találkoznak olyan bloggal, melyhez hasonlóval azelőtt még nem találkoztak. Viszont ilyen nem sok adatik meg.

Elena Brame határtalan kedvessége és segítőkészsége nélkül nem születhetett volna meg ez a blog. Már nem emlékszem, hogy miként találtam rá az akkor még működő oldalára, ahol aztán a megrendezésre kerülő blogversenyre való jelentkezéssel indítottam el a kettőnk kapcsolatát. Azóta sajnos bezárásra ítélte a blogját, viszont egy hasonlóan fantasztikus lánnyal karöltve belekezdett valami egészen észveszejtőbe, melyre minden visszatéréskor rácsodálkozom, egyrészt az újabb és újabb gyönyörű kinézet, valamint az egyedi, előtte soha nem látott rendezvényötletek és segítő bejegyzések láttán. Dolgoztunk már együtt interjún, ő készítette számomra az oldal első külsejét, a már említett versenyek többségén igyekszem mindig részt venni, tekintettel a különlegességükre, valamint ez is a közös munka része. Íme az ő véleménye:

Ha a sikerhez valami különleges tulajdonság, képesség kell, akkor az biztos, hogy a lelkesedés. Lehet, hogy ez most kicsit furcsán hangzik, hiszen szerintem mindenki olyasmiket vár, mint a tehetség, az egyediség, a jó megfogalmazás, stb. És való igaz, ezek mind nagyon fontosak, hiszen az igényes weboldal vezetéséhez sok erénnyel kell rendelkeznünk; ugyanakkor ezek mit sem érnek, ha az ember nem szereti azt, amit csinál. Szívvel-lélekkel kell imádnunk az oldalunkat, hiszen ha elunjuk, csak kényszerből frissítünk, panaszkodunk és mindenre csak felkapjuk a vizet, a tehetségünknek semmi értelme. Mit ér egy olyan történet, amit az író puszta lelkiismeret-furdalásból ír, aminek ritkán érkezik új része és ahol a kommentekre senki se válaszol? Nem a leggyönyörűbb design, vagy a legegyedibb tartalom fogja meg az embert - bár kétségkívül ezek is fontosak - hanem, hogy süt-e az íróról, mennyire szereti ezt csinálni. Való igaz, elég sok energia kell ahhoz, hogy a tízezredik cserénél is mosolygós smileyval válaszoljunk, hogy hetente, naponta újabb és újabb bejegyzéseket rakjunk fel, de ha az író maga úgy érzi, mindez megéri, akkor az olvasókat is elönti az a jó érzés, hogy igen, ennek lehet valami értelme; mert hiába futsz bele a világ legjobb blogjába, ha két hét múlva az író elunja és becsuk.Ám ez még nem elegendő a sikerhez, így jogosan felvetődhet a kérdés, miszerint hogyan népszerűsíthetjük a saját oldalunkat? Ha már a lelkesedés, a jó ötletek és egy viszonylag rendezett kinézet a kezünkben van, onnantól - ha nem is mindig zökkenőmentes -, de szabad az út. Bármennyire is utálom, kénytelen vagyok a facebook blogos csoportjait ajánlani, egyértelműen a legjobb rövidtávú hirdetési módszer. Ez viszont sajnos nem elég időálló, így érdemes naponta kirakni oldalunkat. Továbbá egy-egy blogajánló, interjú is nagy látogatottságot tud hozni, sőt, még egy kiváló kritika - egy híresebb kritikustól, aki tényleg érti a dolgát - is rengeteget érhet. A blogversenyekre szintén megéri nevezni, vesztenivalója úgysincs az embernek. (Ez nem összetévesztendő a blogverseny rendezésével, ahol a résztvevők kénytelenek feliratkozni. Az semmit sem ér.) Összességében azt tudom mondani, hogy a sikerhez sok-sok kitartás is kell. Nem szabad rögtön feladni, hiszen ki tudja, mikor rohamoznak meg az olvasók.

FantasyGirl egy igazi legenda. Nem tudok mit hozzáfűzni ehhez, talán csak ennyit: remélem, hogy a megannyi blog után az én lelkesedésem és írásba vetett hitem is olyan töretlen lesz, mint az övé.

Egy blogger legfontosabb erénye? Nem kell sokat tűnődnöm a válaszon: szerintem egyértelműen az alázat. Alázat az írás és az olvasói iránt. Mi, bloggerek megosztjuk magunk egy részét, határtalan fantáziánk egy szeletét a nagyvilággal abban a reményben, hogy lesznek, akik értékelik ezt. Az író van az olvasóért, és nem fordítva. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az olvasóért kellene írnia. Semmiképp sem: ha szeretnél megírni egy történetet, azt elsősorban magad miatt, magadnak írd, mert csak akkor lehetsz igazán büszke rá. Az olvasók segítenek véleményükkel, de ezt nem szabadna kikényszeríteni. A komment-határok véleményem szerint annak a téves felfogásnak a termékei, mely szerint az olvasók vannak az íróért. Egy blogger ahelyett, hogy ilyen nyomás alá helyezi az olvasóit, az írása felé kell főként fordulnia. Ha alázattal van iránta és szereti írni, az meg fog érződni a művön, és mások is szeretni fogják.Vajon mi a legjobb módja annak, hogy egyáltalán olvasóközönséget szerezzünk? Őszintén nem tudom, hogy van-e egy kifejezett "legjobb mód", de én a cseréket javaslom. Érdemes olyan oldalakkal linkcserét kötni, melynek hasonló a témája, mert akkor valószínűbb, hogy megtalálják olyanok a blogodat, akiket érdekel is.

N. Domiival egy elég bizarr másolási eset kapcsán ismerkedtem meg, ezután pedig levél levelet követett. Rengeteg történetet tudhat maga mögött, főképp fanfiction kategóriában alkot, most is épp ügyködik egyik kedvenc bandám egyedi sztorijának írogatásával, ami bizton állíthatom, hogy nem egy újabb sablonos fanfic. Ami az ő tollából kikerülő művekben a leginkább megragadott, az a könnyed humor, mellyel átszövi szereplőinek életét. A helyzeteket úgy alakítja, hogy az ember nem tudja megállni kacagás nélkül. Hosszasan kifejtett véleménye a következő:

Szerintem, ha valaki mindenképp szeretne írni egy történetet, vagy akár egy kis novellát, mindenképp rendelkeznie kell némi egyediséggel, illetve kreativitással. A másik elengedhetetlen tényező pedig a kivételes fogalmazóképesség és nyelvhelyességi szabályok ismerése. Egy írónak, írónőnek ezekkel mindenképp rendelkeznie kell, ugyanis ha valamelyikben hiányát szenvedünk, az egész művet egy az egyben kidobhatjuk. Ugyanis, tegyük fel, van egy remek ötletünk, amilyet tényleg nem olvastunk sem könyvben, sem blogban, még a tévében sem láttunk, teljes mértékben a mi fejünkből pattant ki, utánozhatatlan, megfogja az embereket, letaglóz mindenkit; hiába van ez a remek ötlet, ha nem tudjuk megfogalmazni, gördülékenyen "előadni", átadni másoknak, az egész nem ér semmit, az értelmetlenül megfogalmazott mondatok, a tömérdek helyesírási hiba, illetve a gondolatok nem megfelelő összekötése élvezhetetlenné teszi az egyébként egyedi történetet. A másik dolog, ennek a megfordítása. Még ha nyelvtani ismereteink felsőfokúak is, fogalmazásunkban kivetnivalót senki nem talál, élvezhetően írunk, ám ha egyedi ötletünk nincs, és tömegblogot, teljesen kiszámítható történetet írunk, akkor sem leszünk sikeresebbek másoknál. S ha már a kiszámítható történetnél tartunk, az is fontos, hogy az író - a kreativitása által - mindig meg tudja lepni az olvasót. A remek időzítéssel csak fokozni lehet az érdeklődést, a figyelmet. Továbbá egy blognál nem csupán az írásunk fontos, hanem az is, ahogyan közöljük az olvasóval. Itt a blog/weboldal külsejére gondolok. Az igényes, látószerveinket egyenesen vonzó, már-már kényeztető blogkülső csak magával ragadja az olvasót, tapasztaltból mondom, megannyi blogot kezdtem el csak azért olvasni, mert szép, gyönyörűen megformált fejléccel találkoztam. Szóval, szerintem elengedhetetlen tulajdonság az ízlés, a fogalmazóképesség, és a tájékozottság, mind a nyelvtani dolgok iránt, mind pedig a történetünkben lévő helyszínek, esetlegesen mások által is ismert események iránt. Erre viszont már nem szeretnék kitérni, csupán pár szót róla; például a fantasy történetek esetében jó, ha az író utána néz az általa választott természetfeletti lény tulajdonságinak, esetleg "valódi" történetének, származási mivoltjának. Fontos, hogy mindent (leírásokat, párbeszédeket, cselekményeket) valósághűen, élethűen, s legfőképpen élvezhetően adjunk elő! Ezek nélkül - véleményem szerint - egy történet nem lesz népszerű. Ezen felül, ha már szóba jött a népszerűség, pár tanács, hogy érdemes a már elkezdett blogunkat megismertetni másokkal. Ajánlott a más blogokkal való cserék kérése, és alap dolognak számít a facebook-os blogmegosztó csoportokban való hirdetés. Néha az is jól jön, ha kérünk kritikát blogunkról; velem is előfordult már, hogy maga a kritika írója iratkozott fel a blogomra. Ugyanakkor az is segíthet, ha szépen megírt történetünkkel versenyekre jelentkezünk, vagy akár ajánlót kérünk szintúgy egy kritikákkal foglalkozó oldaltól. Ha egy író/blogger élvezhetően ír egy eredeti történetet, az már fél siker, és még ha hirdeti is, blogja könnyen válhat ismertté és kedvelté is.

Tisztán emlékszem arra, hogy miként keveredtem Samantha Row blogjára. Az őszi szünetben MissMe oldalán a cseréket böngészgettem, a különböző címek alapján pedig rá-rákattintottam blogokra. A harmadik történetem akkor már formálódott, az akkor kifundált címe még Behind the stage volt (ez végül teljesen megváltozott), úgyhogy a hasonlóság miatt tettem egy próbát, és azt kell mondjam, óriási szerencsém volt. Már egy ajánlót is készítettem a történetről, számomra ez az a sztori, amit meg fogok siratni, ha befejeződik. Nem számít, hogy mennyi ideig kell tépelődnöm azon, hogy vajon mi fog történni James és Maya között, ha megpillantom az új fejezet érkeztét, nem lehet kirobbantani a gépem elől. Ugyanakkor Sam személyében egy roppant őszinte lányt ismerhettem meg, akit rendkívüli tehetséggel áldottak meg.

Hát egy dolgot biztos nem tudok megjelölni. Ahhoz, hogy igazán jó blogger legyél, eléggé sok dologra van szükség. És ezek különböző dolgok lehetnek, tekintettel arra, hogy milyen blogot vezetsz. Ha történetet írsz, szerintem a legfontosabb a kreativitás, és, hogy a részletekre törekedjünk. Persze egyikkel sem szabad túlzásba esni. Ki kell találnunk egy épkézláb, masszív történetet, mindegy igazából mennyire izgalmas, de ragadjon meg az olvasók között egy csoportot. Mindig lesznek persze, akiket nem érdekel, de ezt is el kell fogadni. A részletekkel pedig valóságosabbá, élethűbbé tudjuk tenni, de nem szabad beleveszni, mert akkor csak az lesz a vége, hogy folyton csak a rizsa, ami pedig unalmas. Tudni kell hol a határ, de szerintem egy történetnél akkor is ez a kettő a legfontosabb dolog. Ha design blogod, vagy valami hasonló blogod van, ami ajánlókkal, interjúkkal, bármilyen kritikákkal foglalkozik, én úgy gondolom az újítás a legfontosabb. Figyelni kell, hogy ne unatkozzanak az olvasók, adni kell versenyeket, játékokat nekik, akár esélyeket, hogy kipróbálják saját magukat ajánló, vagy kritika írásban. És azért értsünk is valamennyire hozzá! Ha design blogba kezdesz, mikor nem is nagyon tudsz szerkeszteni, kevésbé leszel népszerű, mert úgy vannak vele az emberek, hogy úgyis találnak jobbat. Így, valamennyire szétválasztva, szerintem ezekre kell leginkább odafigyelni. Ha általánosságban beszélek a blogokról, akkor azt mondanám, hogy a türelem, és a kitartás a legfontosabb erény. Ha már elkezdtél valamit, fejezd is be, és ne keseredj, ha nem olvassák sokan. Jönni fognak az olvasók, ritka, hogy az első 5 rész alatt összegyűljön 20-30 olvasó... Oké, előfordul, de nem gyakori.Ha pedig arról beszélünk, hogy hogyan népszerűsítsük a blogot... ez azért sokkal egyszerűbb művelet, természetesen a türelemre itt van a legnagyobb szükséged. És van egy sokkal egyszerűbb, de talán fáradságosabb mód is, mint a várakozás. Ha bele gondolunk, totális pszichológia, mint a reklámok. Ez pedig, hogy gyakran tűnjön fel a te neved, vagy a blogod címe a blogvilágban. Ezt elérheted cserékkel, a facebookon, ugyanis már rengeteg csoport is van, amik pont ezzel foglalkoznak. Ha belegondolunk agymosás az egész. :D Minél többet olvassa az ember a blogod címét, a nevedet, egyre kíváncsibb, hogy mitől vagy te ott mindenütt? Így benéz hozzád. Ha benéz, legalább beleolvas a tudományodba, és ha elég jó, ott is marad. Ennyi az egész. Tiszta pszichológia, mint a reklámok... hisz ezek is azok. Szóval sok sikert a hirdetéshez, és az íráshoz, minden bloggernek! :D

A Filmfüggők Játszmájának győztese, egy sztárokat teljességgel kizáró fanfiction tulajdonosa: Riri. Többször bebizonyította már számomra, hogy elég nagy beszélőkével rendelkezik, hiszen hosszadalmas levelei mindig mosolyra késztetnek, valamint Sam oldalán is részletesen szokta taglalni érzelmeit az adott fejezethez kapcsolódóan. Határtalan kedvessége újra és újra levesz a lábamról, hozzá hasonló emberrel még sosem találkoztam. Lássuk, hogy ő mit gondol erről a témáról:

Jesse Stuart, amerikai regényíró egyszer így fogalmazott: „Írj úgy, hogy magadnak megfelelj, és sokaknak tetszeni fog; írj úgy, hogy mindenkinek megfelelj, és alig lesz olyan, akit érdekel.” Véleményem szerint ez a legfontosabb erény, amivel minden írónak, írópalántának rendelkeznie kell: hogy magának írjon, és hogy szeresse az írást. Annyira természetesnek és magától értetődőnek tűnik, mégis oly’ lényeges. Hiszen gondoljunk bele: a muszájból vagy menőzésből írt történetek minősége közel sem olyan, mint azon írókéi, akik szenvedéllyel csinálják. Lehet, hogy kezdetben az előbbieknek sokkal nagyobb sikere, több feliratkozója lesz, de biztos vagyok benne, hogy végül az utóbbiak munkája fog hosszútávon megtérülni. Ebből kifolyólag a reklámozás – legyen az verseny, csere, facebook csoport, kritika - sok esetben elenyésző sikerszázalékot számlál. A szűklátókörű, egyre fiatalodó olvasótársadalom csak azt a történetet olvassa majd, ami megfelel az ízlésének és az aktuális trendnek – tisztelet a kivételnek -, az elterjedt sablonok közt megbújó eredeti alkotásokat figyelmen kívül hagyják. Tehát szinte édesmindegy, a sok közül melyik lehetőséghez folyamodunk. (Zárójelesen megjegyzem, hogy talán a csoportokban való hirdetést - de kizárólag az igényesebbekben, akiknek a tagjairól legalább annyit tudni, hogy nem csak a főszereplőd két szép szeméért fognak beleolvasni egy-egy történetbe - tartom a legjobb megoldásnak.) Persze a népszerűsítés végül meghozhatja a gyümölcsét, lehet száznál is több olvasója egy blognak, de véleményem szerint a kevesebb néha több: inkább írok olyan történetet, amit kevesebben olvasnak, de tudom, hogy ők szánnak időt az írásomra, minthogy legyen egy csomó olyan feliratkozóm, akik csak azért tették meg, mert imádják a fejlécen szereplő és/vagy főszereplő egyént.

Esztivel úgy ismerkedtem meg, hogy feliratkozott egy régebbi történetes oldalamra, én pedig utánanéztem a blogjának, így leltem rá tehetségére, mely kivételesen nem az írásban mutatkozik meg - bár imádom a lehengerlő stílusát -, hanem a fotózásban. Hihetetlen, hogy milyen odaadással és szeretettel kattogtat imádott gépén, mesterien tudja elkapni a pillanatot, és bár eddig látott képei közül mind elnyerte a tetszésemet, mégis azok a kedvenceim, melyeken Bikficet láthatjuk. Egy ideig mindketten csöndesen követtük a másik blogspotos tevékenykedését, ő jel nélkül olvasgatta a történeteimet, én meg olykor-olykor betekintettem hozzá, majd ez az oldal jelentette az áttörést: barátnőkké váltunk, amiért nem lehetek elég hálás. Ezt a képet pedig külön nekem készítette, nem is hittem a szememnek, mikor először megpillantottam ezt a csodát!

Már sokat gondolkoztam azon, mihez hasonlíthatnám a blogolást, és arra jutottam, hogy az egész olyan, mint egy középkori birodalom. Én, személy szerint, lassan három éve bitorlom saját kis blogom által a világháló egy apró szegletét, és bizton állíthatom, élvezem az uralkodást. De mint minden birodalom uralkodójának, nekem is meg kell küzdenem az életben maradásért. Ezzel pedig nem vagyok egyedül. Az elmúlt évek alatt én magam is megtapasztalhattam, hogy bizony nem egyszerű a semmiből felépíteni és megtartani egy blogot úgy, hogy az viszonylag nagy népszerűségnek örvendjen. Rengeteg elszántság, kitartás és eltökéltség kell ahhoz, hogy valaki elismert és népszerű legyen a bloggerek világában. Ehhez pedig - sajnos - nem elég, ha valaki csak tehetséges. Folyamatosan népszerűsíteni kell a blogot ahhoz, hogy az minél szélesebb körökhöz eljuthasson. Ezt megtehetjük akár fórumok oldalain, blogok cseréi között, vagy a népszerűbb közösségi oldalak állapotfrissítésein. Ma már számtalan bloggerina ügyködik azon, időt és energiát nem kímélve, hogy kritikákat, ajánlókat és népszerűsítő versenyeket csináljon, segítve ezzel társait. Hatalmas, ha mondhatok ilyet, respect nekik! És hogy mi az az erény, ami minden bloggerina számára nélkülözhetetlen? Talán az egyediség, a kitartás és az intelligens önkifejezés. E három tulajdonság elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki elindulhasson azon a bizonyos úton, majd sikeressé és elismertté váljon.

Lányok, hálával tartozom nektek, amiért a segítségetekkel létrejöhetett ez a sokak számára okító, tanulságos bejegyzés. 

Azonban mégis úgy érzem, hogy aki a legtöbbet nyert ebből, az én vagyok. Másfél évvel ezelőtt csöppentem ebbe a világba, de ezidáig nem voltam tisztában azzal, hogy mennyire varázslatos a mi kis virtuális közösségünk. Azt a szeretetet és tiszteletet, mellyel ezek a lányok megszólítanak engem és társalognak velem, azt az egész világnak meg kéne tanulnia. Köszönöm! ♥