Kedves olvasók!
A minap elértük az ötven rendszeres olvasót, amiért nagyon hálás vagyok. Köszönöm! ♥
A minap elértük az ötven rendszeres olvasót, amiért nagyon hálás vagyok. Köszönöm! ♥
Panna kérésére úgy döntöttem, hogy három rendkívüli blogot fogok a figyelmetekbe ajánlani, viszont ebből kettő ezúttal nem történetet taglal. Annak elkerülése végett, hogy csak a saját ömlengésem tegye ki a bejegyzést, felkértem az írókat arra, hogy néhány mondatban foglalják össze az oldaluk létrejöttének miértjét, valamint jövőbeli terveiket vele. Remélem, hogy sikerül felkeltenem az érdeklődéseteket és betekintetek a lányokhoz!
 |
| LINK |
Cím: BikficPhoto.
Szerkesztő: Eszti.
Egy gondolat a szerkesztőről: Hogy én mennyire megkedveltem ezt a csajszit!
Kategória: Fotós blog
Nyílt: 2012. 03. 06.
Személyes vélemény: Az oldal már több, mint két éve üzemel, ami számomra azért őrület, mert én 2012. márciusában sok mindennel tisztában voltam, de hogy mi az a Blogger, arról fogalmam sem volt. Eszti ekkor már régen rabja volt a fotózás világának, melybe tulajdonképpen kutyája, egy beagle-spániel keverék, Bikfic vezette be, innen ered a honlap neve is.
Eszti képeiben elsősorban a színek és különleges tárgyak érdekessége ragadott meg, ahogyan csintalanul játszik velük, így az ember képtelen levenni a szemét a műveiről. Ajánlom a blogot azoknak a figyelmébe, akik szeretnék a világot egy másik nézőpontból kémlelni, megismerni a természet igazi, rejtett szépségit, valamint egy kutyus és egy lány barangolását az életben.
Eszti véleménye: Mikor is kezdtem el ezt az egészet? Még visszaemlékezni is nehéz, pedig alig több, mint két éve kezdődött minden, mégis olyan, mintha születésem óta ezzel foglalkoznék. Halványan dereng a még fiatalabb énem, aki sután, szárnyait próbálgatva kalandozik a természetben Bikficcel, és kattintgat.
Bikfi' igazi égető rosszaság, egy egyéniség, akinek muszáj volt megörökíteni minden egyes balhéját, a homokozókészlet megevésétől kezdve, a drága ágyneműk udvaron való meghúzogatásán át, a szappan rejtélyes éltüntetéséig mindent. Aztán pedig megállíthatatlanul jöttek a makró és természetfotók, az utóbbi időben pedig az elvontabb, komolyabb üzenettel rendelkező képek. Szeretem ezt csinálni. Megnyugtat és ellazít, mikor pedig egy-egy szebb alkotás kerül ki a kezeim közül, elégedetten és büszkén nézegetem pár pillanatig, aztán rájövök, hogy mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek elsőre tűnt. Menthetetlenül maximalista vagyok. Minden téren és ez a blogolásban is megmutatkozik. Mindig megpróbálok újat hozni az olvasóimnak, hogy ne lankadjon a figyelem, és akármennyire is tűnök sokszor szeleburdinak és maflácskának, minden bejegyzésemet sok gonddal és javítgatással készítem el.
A jövőben mindenképp szeretném folytatni, fenntartani, népszerűsíteni és újítani a BikficPhoto.-t, hisz' annyi mindent köszönhetek a világháló eme kis zugának; lehetőségeket, barátokat, ihletforrásokat, szórakozást és a fotózás szeretetét.
Kedvenceim tőle:
Vagy csak bebeszélem magamnak, hogy hatásos...? whatever.
Meglepő módon nem is vagyok olyan hülye, mint elsőre hittem, szóval kissé megnyugodva pötyögöm most le ezeket a sorokat.
Mint láthattátok, vagy nem, eltűntem pár napra, ugyanis rájöttem, hogy tanulni kellett volna a szóbeli érettségire.
 |
| LINK |
Cím: The Night Owl
Szerkesztő: Sam Row
Kategória: Személyes, ajánlós, cikkes blog
Nyílt: 2014. 07. 14.
Személyes vélemény: Sam Row tevékenykedik egy kiváló csapatból álló design blogon, vezeti egyik kedvenc történetemet, egy The Vamps fanfictiont (melyről szintén készítettem ajánlót, ezt itt találod), és mindezt még képes tetőzni egy személyes bloggal, mely pont olyan spontán, mint ő maga - azzal foglalkozik rajta, amivel éppen szeretne.
Sajnálatos módon még nem tudok kereken kifejtett véleményt alkotni oldaláról, viszont az a pár bejegyzés, melyet publikált, bebizonyította számomra, hogy élvezni fogom az utazást, melyre Sam repít. Azt kell mondjam, hogy hasonló ehhez a bloghoz - és mégis egészen más -, ezért ajánlom mindazoknak, akik olvassák eme sorokat. Érdekes körbenézni nála, hiszen mi olvasók is lehetőséget kaphatunk pár perc rivaldafényre.
Sam véleménye: A The Night Owl-t amolyan nyilvános napló féleségnek szántam, ahol olyan témákat boncolnék, amik engem is érdekelnek, de nem tudok róluk eleget, vagy nem értem mibenlétüket. Illetve azért is kezdtem bele, hogy az olvasóim és akit érdekel jobban megismerjenek. Azzal, hogy általam kedvelt filmekről, zenekarokról vagy bármi esedékesről cikket írok, mindig megtudnak valami újat az adott témával, és velem kapcsolatban is. Egy blogger mindig igyekezzen az olvasói között maradni, legyen meg a kapcsolat, és ezt szeretném leginkább fenntartani a TNO blogommal.
Címadó gondolat tőle:
Már-már vészesen illik rám ez a két szó [éjjeli bagoly], éjszaka jobban tudok szerkeszteni, írni, gondolkodni. Hiába alszok 6 órát, este 11 körül élénk vagyok, pörgök, és tele vagyok élettel, egészen addig, míg lassan kelni nem kezd a nap, és el nem alszom olyan hajnali 4 körül. Szörnyű, mi?
 |
| LINK |
Író: Adelaide Owens
Kategória: Luke Hemming fanfiction
Nyílt: 2014. 06. 26.
Személyes vélemény: Adelaide úgy döntött, hogy faképnél hagyja a mai blogregények szokásos felépítését: egy lány és egy fiú találkozása majd szerelembe esése helyett inkább a dolgok közepébe vágva (in medias res, ha úgy tetszik) ismerteti velünk szereplőit. Egy évnyi távkapcsolat után a két fiatal szerelme mintha fakulni látszana, Emma pedig úgy próbál a végére járni ennek, hogy egy diákmunka program segítségével ellátogat a messzi Ausztráliába. A meglepetés erejével robban be Luke életébe. Mi kell ahhoz, hogy egy szerelem újra lángra kapjon? Kiderül.
Adelaide tehetségét egy másik történetes oldalon is kamatoztatja, mely a Flashback in London címet viseli, és az írónő Angliába tett látogatása ihlette.
Adelaide véleménye: Ahogyan nézegetem a világhálózaton a különböző fanfiction-öket, egyre több elfuserált, hasonló történetűekkel találom szembe magam. Mondtam magamnak, hogy én csak akkor fogok fanfictiont írni, ha az olyan lesz, ami nem átlagos. Mert mi az átlagos? Van egy híres ember, és ott van mellette a főszereplőnk, nem ismerik egymást, belebotlanak a másikba, majd megtudják, hogy őket egymásnak teremtették. Én ezt végiggondoltam, és arra jutottam, hogy nem ezt fogom leírni, hanem az elkövetkező időt, hiszen a szerelem kibontakozása szép meg jó, de a nagyja még utána van. És az ötlet, illetve Luke egymásra találtak.
Még sok-sok minden hátra van a történetből, így tervezem, hogy a 5SOS nyári munkáiból a nagyobbak megmaradjanak a történeteimben is. Viszont azt nem tehetem meg, hogy nincsenek egész nyáron Ausztráliában, így ennyiben nem igaz a történetem. 20 részesre szánom körülbelül, de az is lehet, hogy több vagy kevesebb lesz belőle. Én úgy vagyok vele, hogy elengedem a fantáziámat, és csak akkor hagyom abba, ha már nem szeretném továbbhúzni vagy lezártnak tudhatom a történetet.
Idézet:
Luke Hemmings rám pillant azokkal a kék szemekkel, amit most már tudok hasonlítani Ausztrália tengeréhez. Semmi ideges piercingrágás, sem a feszült mosolyt nem látom rajta. Csak ő az, szimplán. Nem színészkedik előttem, hiszen tudja, hogy már úgy is kiismertem.
Szeretettel és köszönettel,
Bia
Kedves Bia♥
VálaszTörlésVégre ideértem, és el sem hiszem! Én... én nem is tudom, hogy köszönjem meg! Annyira kedves dolgokat írtál rólam! Örülök, hogy tetszenek a munkáim, a stílusom, és, hogy azon kevesek közé tartozol, akik elviselnek!
Jó volt együtt látni a blogomat más tehetséges bloggerinákkal. Hűha! Köszönöm!♥
Puszi,
Eszti
Drága Eszti♥
TörlésNem kell megköszönnöd, hiszen ahogy azt már említettem, megérdemelsz minden dicsérő szót! Remélem, hogy még nagyon sokáig élvezhetem a blogod nyújtotta kikapcsolódást. Elviselni téged? Bárcsak mindenkit ilyen felemelő lenne elviselni! Viccet félretéve, ilyesmiről szó sincs. ♥
Nagyon szívesen, én köszönöm. Örülök, hogy írtál!
Millió puszi,
Bia
Drága Bia!
VálaszTörlésNagyon örültem, mikor megláttam, hogy új bejegyzést hoztál. És a címből már sejtettem is, hogy ebben leszek benne. Még egyszer nagyon hálás vagyok, hogy ajánlót írtál a blogomról, nagyon megtisztelő.
Visszaolvastam a saját írásomat is, és rájöttem, hogy még van hova fejlődnöm, mert azt írtam, hogy világhálózat a világháló helyett, de sebaj :)
Az idézet nagyon ötletes volt, mármint, hogy ezt tetted ide. Kedvenced? ;)
Egy megjegyzés még, hogy én nem látok linket az enyémhez. De lehet, hogy csak annyira elámultam, hogy nem látok már tisztán. :)
Ami pedig Esztit illeti, eddig nem ismertem, de most már biztosan felnézek a blogjára. Sam Row-ról pedig hallottam, olvastam, és benne nem lehet csalódni :)
Köszönöm még egyszer <3
Adelaide Owens
Drága Adelaide,
TörlésÖrülök neki, hogy részt vettél ebben, együttműködtél velem. Azt hiszem meg is írtam, hogy elkészült, mert szerettem volna, ha minél hamarabb értesülsz. :)
Azt hiszem ezzel mindnyájan így vagyunk. Gyakran olvasom vissza nemrégen papírra vetett írásaimat, majd elszörnyülködöm a bénázásaimon. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy Neked a legkevésbé sem kellene így érezned, tudtommal a világhálózat is helyes kifejezés. Szeretem, ahogyan írsz. :)
Egyik kedvencem az idézet, viszont azért választottam, mert úgy éreztem, hogy ez igazán érzékelteti a történet lényegét, a különlegességét.
Ó, Istenem, úgy szégyellem magam, ne haragudj rám! Természetesen azonnal orvosoltam a problémát, a nagy átolvasásban valószínűleg megfeledkeztem a linkről. Remélem nem neheztelsz rám emiatt.
Ajánlom a figyelmedbe Eszti oldalát, Samről pedig hasonló a véleményünk. :)
Nagyon szívesen, én tartozom hálával. ♥
Millió puszi,
Bia