Kedves olvasók!
Csaknem hat hónapja szívódtam fel nyomtalanul imádott oldalamról, éppen ezért veszem biztosra, hogy már régen letettetek rólam. Annyiszor szerettem volna már írni nektek, elmondani, hogy mire számíthattok, annak érdekében, hogy ne csak lógjon a levegőben az oldal, de sosem éreztem magam késznek rá. Hogy miért? Az a helyzet, hogy szégyellem magam. Azt hittem, hogy én sosem leszek olyan, aki csak úgy itt hagy csapot, papot, mint megannyi blogger teszi nap, mint nap. Viszont az a helyzet, hogy kiégtem. Kevesebb, mint egy évig vezettem a TTJ-t, és éppen ennyi idő alatt el is fogytak az ötleteim. Talán nem mertem bevallani magamnak, vagy nektek, hogy már képtelen vagyok ezt teljes odaadással csinálni. Nevetségesnek tartottam minden ötletemet, és belefáradtam ebbe az egészbe, az állandó stresszbe, hogy a blogvilág köré igazítsam az életem. Most nem mehetek, írnom kell - hangzott el a számból minden alkalommal.
Tudtam, hogy a blogolás áldozatokkal jár, mi több, élveztem ezeket az áldozatokat, szívesen ültem otthon nonstop, csak azért, hogy a bejegyzés, a fejezet, a cikk, a válasz egy megjegyzésre vagy email-re elkészüljön, és még elégedett is legyek vele. A gimnázium azonban beleszólt a terveimbe, egészen márciusig pedig még bírtam is a tanulás valamint a blogolás közti egyensúlyozást, és ami azt illeti, büszke vagyok magamra, hogy sikerült. De ennek akkor vége is szakadt, most egyelőre nem látok arra esélyt, hogy rendszeresen jelen legyek ezen a platformon, ha pedig mégis, ti lesztek az elsők, akik tudni fognak róla. Az írást természetesen nem hagytam abba.
Őszintén sajnálom, ha csalódást okoztam nektek, viszont csakis akkor éri meg nekem megosztani veletek a munkáimat, ha ezt folyamatosan meg tudom tenni, nem pedig havonta egyszer, esetleg trehány munkákat kiadva a kezemből. Azt azonban szeretném remélni, hogy nem most utoljára hall a blogvilág Bia Joyról.
Őszintén sajnálom, ha csalódást okoztam nektek, viszont csakis akkor éri meg nekem megosztani veletek a munkáimat, ha ezt folyamatosan meg tudom tenni, nem pedig havonta egyszer, esetleg trehány munkákat kiadva a kezemből. Azt azonban szeretném remélni, hogy nem most utoljára hall a blogvilág Bia Joyról.
 |
| Bye for now, friends! |
Kedves Bia!
VálaszTörlésÉn személy szerint egyáltalán nem tettem le rólad! Biztos voltam benne, hogy okkal álltál le a blogolással, és ha tudsz, majd visszatérsz. Bár sokszor hiányoztak az írásaid, teljes mértékben megtudom érteni az indítékaidat. Tedd azt amit jónak látsz, ha pedig úgy látod jónak, hogy visszatérsz, én nagy örömmel olvaslak újra!
Addig is sok sikert és kitartást az iskolában!
Ölel,
Bori
Drága Borim,
TörlésNagyon köszönöm, hogy a hangtalanságom ellenére is bíztál bennem, ez jól esik! A következő bejegyzésemben láthatod, hogy megpróbálkozom ezzel mégis, hátha az életem értelmet nyer tőle, úgy, mint régen. Az írás mindig is boldogságforrásként szolgált nekem. Nagyon hálás vagyok a támogatásodért!
Neked is kívánok rengeteg sikert bármihez, amibe belekezdesz.
Szeretettel,
Bia
Drága Bia! ^^
VálaszTörlésPont múltkor faggattalak erről, és már akkor is megindokoltad, mi a helyzet. És ez teljesen érthető. Én csak olvasó vagyok, de még így is nehéz egyensúlyt tartani a netes és a valós élet között. :D
Szóval hogyha esetleg van valami, én itt leszek, és várlak. :3 <3
Maffia
Drága Maffia,
TörlésÖrülök, hogy ilyen megértő vagy. Úgy döntöttem mégis nekifutok ennek még egyszer, hogy gazdagabbak legyenek a napjaim. Szóval meglátjuk mi lesz ebből, én derűlátó vagyok. :)
Köszönöm a támogatásodat!
Szeretettel,
Bia
Szia!
VálaszTörlésHasonlóképpen tudok vélekedni az előttem írókhoz, hogy Én sem tettem le rólad! Igazán tehetséges, kreatív írónak, és mérhetetlenül pozitív gondolkodású csajszinak tartalak. Pont olyannak aki motiválni tudja a fiatalokat az "életkedvre". Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olvasót nyertél meg az írásaiddal, olyanokat, akikre Te is bármikor számíthatsz. Tudom jól, hogy ez az egész nem könnyű, de elérni az embereket, megérinteni őket, adni nekik valamit és kapni tőlük, megismerni őket olyan dolgokat ad, amiket csak a barátoktól kaphatsz. Szerintem ezen érdemes dolgozni, akkor is, ha havonta csak 1 bejegyzés születik. :) Teljes mértékben megértem a gondolataidat, és szeretném, hogy tudd, én is mindig vissza foglak várni! ♥
Szeretettel ölellek és kívánom, hogy az álmaid útján tudj járni, Biás módon megvalósítva a lehetetleneket. :)
Drága Lucindám,
TörlésAzt kell mondjam, komolyan hihetetlen, hogy ilyen elképesztő véleménnyel vagy rólam. Azt hiszem ezért érdemes ezt csinálni, mert olyan embereket ismer meg az ember, akikkel még ha talán nem is találkozik sosem, mégis szoros barátságok köttetnek. Nagyon hálás vagyok a kedves szavaidért, igazán ösztönzőleg hatsz az emberre!
Igyekszem visszatérni közétek, hátha boldogabb leszek a blogolástól. Megpróbálok a havi egy bejegyzésnél azért többet nyújtani, de nem ígérek semmit.
Hálásan köszönöm, hogy vagy nekem! ♥
Szeretettel,
Bia