Pénteki mélázás

Kedves olvasók!

Joggal mondhatom, hogy ez a hét jóval mozgalmasabbra sikeredett, mint ahogy arra előzőleg számítottam. Ennek ellenére talán életem egyik legfantasztikusabb hétvégéje előtt állok, bár távol álljon tőlem, hogy elkiabáljam.

Talán kitaláltátok, hogy ez is egy tervezetlen bejegyzés, mely egyszerűen csak kikívánkozik belőlem. Azt szeretném megosztani veletek, ami az elmúlt öt napban foglalkoztatott, mert bár minden egyes gondolatot külön cikkbe szerettem volna foglalni, talán egyszerűbb, ha körítés nélkül kibököm őket.

Cserediákok érkeztek hozzánk szombaton este, és szerda reggel indultak vissza Székelyudvarhelyre. Izgalmasabbá tették az iskolás napokat, csakhogy attól a ponttól kezdve, hogy megérkeztek, egészen addig a reggelig, míg fel nem szálltak a buszra, tulajdonképpen szakadatlanul zuhogott az eső a fővárosban, ezzel meggátolva az eltervezett programok megvalósítását. Kedden különösen ramatyul voltam emiatt, megáztunk, majd' megfagytam, az időjárás rendesen rányomta a bélyeget a kedvemre, amely már egyébként sem volt felhőtlen.

Az első és legfontosabb dolog, ami foglalkoztatott az elmúlt napokban, az az egyedüllét. Nem az az állapot, mikor az ember körül éppen nincsen senki, hanem amikor azt érzi, hogy nincsen senkije. Azonban hamar rájöttem, hogy ez csupán illúzió, az ember soha nincs egyedül, mindig, mindig van segítség, az önsajnálat közepette viszont képtelenek vagyunk ezt felismerni. Ráadásul ilyenkor hajlamosak vagyunk megnémulni - ami az én esetemben feltűnő jelenség, elvégre az esetek legnagyobb százalékában be nem áll a szám -, kommunikáció nélkül pedig nem várhatjuk el még a legközelebbi ismerőseinktől sem, hogy megértsék a problémáinkat. Fontos, hogy megosszuk a gondjainkat szeretteinkkel, máskülönben nem várhatjuk el tőlük, hogy segítő kezet nyújtsanak. Egy másik oldalról megközelítve pedig, igazából nincs mindig szükségünk arra a bizonyos vállra - gyakran egyedül kell megoldanunk a saját problémáinkat, magunkban kell megkeresnünk a megoldást, nem pedig a külvilágban. Jómagam az utóbbi időben azt érzem, hogy túl sok dolog szakad rám egyszerre, pedig a megoldás végig az orrom előtt van: egyszerre csak egy valamire szabad koncentrálni, lassanként, egyesével kell rendet teremteni. Valamint semmiképp sem szabad elkeseredni, menni kell és csinálni kell! És csak pozitívan!

A második gondolat, amely tanyát vert odabent a napokban, az az önelfogadáshoz kapcsolódik. Igaz, hogy ennek tényleg szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni, de képtelen vagyok tovább várni, le kell írnom. Annyi, de annyi tulajdonságom van, amelyet nem szeretek, és amelyek miatt gyakran galibába keverek másokat, no meg önmagamat. De a fenébe is, ilyen vagyok! Olykor-olykor beleütöm az orrom mások dolgába, megesik, hogy a kelleténél hangosabb vagyok, sőt, előfordul, hogy kiakasztok másokat a viselkedésemmel. Ha pedig egy-egy jellemvonásommal nem vagyok elégedett, kettő darab dolgot tehetek: ha engem, de csakis engem zavar, akkor megpróbálhatok változtatni rajta, a saját, belső boldogságom kedvéért, vagy pedig elfogadhatom. Mert nekem elhihetitek, hogy lesz olyan, aki a legbosszantóbb tulajdonságunkkal együtt is meg fog becsülni minket, akármennyire is hihetetlennek hangzik. Csakhogy mielőtt a barátnőink, ismerőseink elfogadnának minket olyannak, amilyenek vagyunk, mindenekelőtt létfontosságú, hogy mi elfogadjuk önmagunkat, már csak azért is, mert bizonyos dolgokon nem tudunk változtatni. Ahogy Tyler Oakley mondaná: A Legjobb Te versenyt úgyis Te nyernéd meg, elvégre nincs még egy olyan valaki, aki jobb Te lenne, mint amilyen Te vagy.

Számomra mozgalmasan indult a december, ennek ellenére boldog vagyok, igyekeztem nem elkeseredni, ha tehettem, akkor beszélni róla, folyamatosan keresve a megoldást, a java viszont még hátravan, elvégre holnap érkezik a Mikulás, ráadásul vasárnap betöltöm a tizenötödik életévemet, így a hétvége még minden bizonnyal tartogat számomra meglepetéseket. Remélem, hogy sikerekben gazdag, örömteli napok állnak mögöttetek! Ne feledjétek, hogy minden értünk történik!

Hogy tetszett a bejegyzés? Érdekesnek találtad, esetleg nem nyerte el a tetszésed?

Legyen csodálatos hétvégétek,

Bia