2014. október 3., péntek

PLEH!

[HELP!]

Kedves olvasók!
Úgy vettem észre, hogy élvezitek az ehhez hasonló, pontokba foglalt cikkeket. Ami az illeti, számomra is megkönnyítik a helyzetet, a bejegyzés átláthatóbbá válik, ezért egy újabb ilyet hoztam nektek.
Említettem már korábban, hogy véleményem szerint nem szégyen segítséget kérni, sőt, a későbbiekben hasznunkra válhat, ha ennek művészetét elsajátítjuk. Legyen szó írott anyagunk átböngészéséről, kijavításáról, fejlékészítésről vagy cikkírásról, a segítség mindig jól jön. Azonban az utóbbi időben észrevehettük, hogy a különböző dizájnblogok szerkesztői egyre elégedetlenebben a rendelőkkel, hiszen azok nem elég hálásak, nem kellően udvariasak. Ráadásul senki sem működik együtt szívesen olyanokkal, akik látszólag nem becsülik meg a beléjük fektetett energiát, időt. Akkor mégis miként kérjünk segítséget? Hogyan építsük fel az emailt, megjegyzést? Mi a megfelelő módja?

1. Megszólítás, elköszönés
Véleményem szerint ezt már egy egyszerű levél is megköveteli. Fontos, hogy ne csapjunk bele a közepébe, hanem először köszöntsük, üdvözöljük a címzettet, akár egy egyszerű Sziával, akár más, kedves megszólításokkal. Ezenkívül a lezárás is lényeges, ahol kívánhatunk kellemes napot/estét/hetet/hétvégét, sok sikert, minden jót, viszont a tömör Puszil vagy Ölel elköszönések is kiválóak, kevésbé hivatalossá teszik a hangulatot. Ez a két dolog pedig, mint prológus és epilógus a történetet, keretbe foglalják irományunkat.
2. A helyzet világos, áttekinthető elmagyarázása
Ismertessük, hogy miért kerestük fel, ha kinézetről van szó, akkor kövessük a blogon található utasításokat, egyébként viszont legyünk érthetőek, hogy teljes képet kapjanak arról, miben is szorulunk a segítségükre. Ezzel elkerülhetőek az esetleges félreértések, valamint a felesleges levélváltások, mert a felkért azonnal tisztában lehet vele, hogy pontosan mik az elképzeléseink, gondolataink, miért éppen őt választottuk, mit várunk tőle.
3. Lehetőség felkínálása a visszautasításra
Nem szabad készpénznek vennünk mások segítségét, főleg az évnek ezen iskolai szakaszában. Szerintem fontos megemlítenünk, hogy ha nincsen idejük vagy kedvük az adott dologhoz, akkor nyugodtan mondjanak nemet. Így az egyébként segítőkész blogger lelkiismerete is tiszta, ha jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy kisegítsen; valamint ez téged is jobb színben tüntet fel, nem gondolnak követelőzőnek, önzőnek.
4. Köszönd meg!
Még akkor is, ha nem tudod a válaszát, már előre elengedhetetlen tisztáznod, mennyire hálás vagy a segítségéért, azért, hogy szakított rád időt, hiszen ha nem érzel így, nem érdemes segítséget kérned. Ha valaki idejét és energiáját nem sajnálva kihúz a bajból, akkor az a minimum, hogy teljes mértékig lekötelezve érzed magad, ezt pedig nem árt tudatni is vele, az alapvető illem megköveteli, valamint magától értetődő is.
5. Tisztelettudó hangnem
A legelső betűtől a legutolsóig lényeges, hogy ne lekezelően viselkedjünk az adott személlyel, hanem igyekezzünk minél kedvesebben, minél udvariasabban szólni hozzájuk, azon egyszerű oknál fogva, hogy megérdemlik.

Ha segítséget kérünk, szerintem egyetlen dologra kell igazán ügyelnünk: úgy viselkedjünk a másikkal, ahogyan azt elvárnánk magunkkal szemben. Mi sem szeretnénk egy két soros levelet kapni, megszólítás és elköszönés nélkül arról, hogy az illetőnek azonnal szüksége van egy könyvborítóra.
Nos, remélem valamelyest segítségére lehettem azoknak, akik bizonytalanok ezen a téren. Ne félj segítséget kérni! Nem szégyen, hogyha a blogod nem teljes mértékig a Te kezed munkája, elvégre ha a filmekre vagy a könyvekre gondolunk, azok sem mind egyetlen embernek köszönhetőek. Azonban ha erre esik a választásod, mindenképpen úgy viselkedj a fejlékészítővel vagy a bétával, hogy az örömmel álljon a szolgálatodba!
Mit hagytam ki? Mi a véleményed a témáról? Egyetértesz velem? Miért, miért nem?
Remélem, hogy csodás hétvégétek lesz, ami engem illet, fél lábban már kint vagyok a lakásból, ugyanis a legújabb Channing Tatum filmet fogom megnézni mozivásznon. Már izgatottan várom!

Szeretettel és köszönettel ♥,
Bia

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Én személy szerint teljesen egyetértek minden itt leírt dologgal, és egyszerűen rémesnek tartom, hogy rengeteg ember olyan apróságokat is elmulasztanak, mint pl. a köszönés, nem beszélve arról, hogy a modoruk sem nevezhető jónak. Szerintem nagyon hasznos ez a bejegyzés, és minden fontosra kitértél :)
    Puszi: Lyla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lyla,

      Köszönöm szépen, hogy írtál! :)
      Örülök, hogy egyetértesz velem, tényleg szomorú, hogy néhányak számára ez nem egyértelmű, nem természetes. Őszintén remélem, hogy legalább egy ilyen emberhez eljut ez a bejegyzés! :)

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés