2014. július 29., kedd

Kérdések

Kedves olvasók!

Nem tervezek hosszú bejegyzést, mindössze a pillanatnyi gondolataimat szeretném elétek tárni. Az utóbbi időben nehézségeim akadtak a történetemmel, melyet szeptemberben szeretnék közzétenni. Túl merészen válogattam össze a szereplőgárdát, hiszen a két főbb karakter nem feltétlenül esik a szerethető kategóriába, alaptermészetük lévén. Bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogja elnyerni az olvasóközönség tetszését az alaptörténet, valamint kétségeim támadtak azzal kapcsolatban, hogy képes vagyok-e a női hősnő egyéniségét hitelesen megalkotni és jellemfejlődésen keresztülvinni. Nevetségesen elszámoltam magam, így sokkal tovább fog tartani a fejezetek papírra vetése, mint azt eredetileg gondoltam. Csakhogy minden alkalommal, mikor ezzel kapcsolatos aggályaim támadnak, felteszem magamban a kérdést:

Élvezem, hogy ezt csinálom?

A válasz minden alkalommal igen. Élvezem, hogy a szereplőkön keresztül üzenetet továbbíthatok másoknak, élvezem, hogy a saját fantáziavilágomban kedvem szerint alakíthatom életüket, élvezem, hogy alkothatok valami maradandót. Engem jobb kedvre derít és csak ez számít.
Az élet tényleg túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokra pazaroljuk, amik nem tesznek maradéktalanul boldoggá. A kötelezően végrehajtandó feladatainkon kívül - mint például a tanulás, a takarítás, az evés és az alvás - csak olyasmikkel szabadna töltenünk az időnket, amik felvidítanak. Ha valami nem derít jobb kedvre, nem varázsol mosolyt az arcodra, akkor tedd fel magadnak a fentebb látható kérdést. De ha valami drasztikusabbra vágysz, akkor ez is megteszi: Ha ebben a percben meghalnék, boldogan távoznék?
Brutálisan hangzik, de így kellene élnünk. Ez persze nem egyenlő azzal, hogy minden téren önzőnek kell lennünk. Az önzetlenség segíthet abban, hogy jobb embernek érezzünk magunkat és boldogabban térjünk nyugovóra, hiszen ha teszünk valami igazán jót, ami hozzátesz valaki más életének pozitív irányba terelődéséhez, akkor már megérte élnünk. Nem tudhatjuk, hogy hány lehetőségünk van. Lehetséges, hogy miután testünk elporlad, a lelkünk egy sokkalta csodásabb helyen éled újra, azonban előfordulhat, hogy újra és újra végigjárjuk ezt az utat, reinkarnálódunk, viszont az is megeshet, hogy ez az egyetlen esélyünk arra, hogy éljünk.
Ugyanígy abban sem lehetünk biztosak, hogy mennyi van még hátra. Ez nem a Lopott idő alternatív dimenziója, ahol másodpercre pontosan tisztában vagyunk vele, hogy mikor lélegzünk utoljára. Ez a való élet, ami itt és most játszódik. Nem számít, hogy mikor ragadott el a vég, mert ha teszel róla, hogy boldog legyél és megküzdesz az álmaidért, akkor szinte mindegy, hogy évekből mennyi jutott. Hiszen lehet száz esztendeig keserűen tengődni, valamint lehet negyven évig felhőtlenül élni.
Egyik kedvenc angoltanárom nem értett igazán a földrajzhoz, de így is releváns dolgokra tanított meg egyetlen tanév leforgása alatt. Szerinte van egy másik jelentős kérdés, melyet időről időre fel kell tennünk magunknak:

Fog számítani harminc év múlva?

Nincs értelme olyan dolgokon éjszakákon át agyalni, melyeknek tíz, húsz, harminc vagy negyven év múlva semmi jelentősége nem lesz. Tudjátok, minden értünk történik.
Őszintén remélem, hogy sikerült elgondolkodtatnom, azt hiszem, hogy ez volt a célom. Gyakran törnek rám ilyen és ehhez hasonló mély gondolatok, melyeket jobb kiírni magamból.
Hogy tetszett? Szerinted mellőzzem az ilyesfajta gondolatokat ezen az oldalon, vagy élvezted az eszmefuttatást, és szívesen olvasnál hasonlóakat? Izgatottan várom a véleményedet!
Szeretettel és köszönettel,
Bia

6 megjegyzés:

  1. Kedves Bia!
    Igen, nekem is szoktak ilyes féle gondolataim lenni, szóval én szívesen olvasnám az ilyesmi bejegyzéseket. Már említettem, hogy én is elszoktam gondolkodni ezeken a kérdéseken és akkor úgy érzem, hogy ezt ki kell írnom a blogomra, de mire oda kerülnék, hogy a lehetőséggel éljek akkorra már vagy butaságnak/hirtelen fellángolásnak tűnik vagy félek attól, hogy nem untatom-e az olvasóimat. Tudom, próba szerencse, de nem hiszem, hogy mások megértenék a bejegyzés lényegét.

    Nati

    U.I.: Ez a megjegyzés egy kicsit érzelgősre sikeredett és nem hiszem, hogy tudsz evvel valamit kezdeni, de ha mégis akkor nagyon örülök! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nati,

      Pont ugyanúgy érzek, mint Te. Ahogyan elmerengve ezeken a gondolatokon járt az eszem, hirtelen beugrott, hogy akár bejegyzésbe is foglalhatnám. Aztán mikor már a közepénél jártam, rájöttem, hogy ez nem is olyan jó ötlet, igazából talán senkit sem érdekel. De tudod, ötven év múlva már úgysem fog számítani, hogy feltettem-e ezt, és azt is megtanultam már a saját káromon, hogy csak azokat a lehetőségeket bánjuk meg, melyeket nem ragadunk meg. Szóval egyszer próbáld ki, hogy kit mennyire érdekel az oldaladon egy ilyen gondolkodós bejegyzés. Majd értesíts, ha kikerül. Hajrá!

      Millió puszi,
      Bia

      Ui.: Én meg annak örülök, hogy leírtad és megosztottad velem ezeket, sokat jelent. ♥

      Törlés
  2. Szia! Igen régen írtam és kommenteltem, amiért ne haragudj, de a blogodon kívül sehol se látlak.
    Nekem tetszett ez a bejegyzés is, ezek a mély gondolatok jót tettek nekem így estére :) Szóval ilyen fajta bejegyzés is nyugodtan lehet.
    Ami pedig a történetedet illeti: Még olyan könyvet sem olvastam, ahol a főhős ellenszenvesnek bizonyul, szóval kíváncsian várom. És egy percig se kételkedj magadban, meg fogod tudni írni!
    Bori ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bori,

      Hol máshol szeretnél látni? :D
      Örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet, tervezek még ilyen elmélkedős bejegyzéseket, ha van rá igény.
      Köszönöm szépen a támogatásodat, nagyon jólesik, őszintén remélem, hogy igazad lesz, és még ebben az évben lesz időm befejezni. Ahogy elkezdődik a suli, akkor a szabadidőmben ezzel az oldallal szeretnék foglalkozni - ezt semmiképp sem tudnám itt hagyni -, tehát majd meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok. Előbb-utóbb mindenképp lesz történetem is! ♥
      Köszönöm, hogy írtál!

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés
  3. Kedves Bia!
    Szerintem fantasztikus lett amit írtál! Én szeretem az ilyen bejegyzéseket, magam is szoktam hasonló dolgokról gondolkodni, és a blogolásban is sokszor vannak elméleti, gondolati bejegyzéseim. Úgyhogy én szívesen olvasnék még ilyeneket, mert kíváncsi vagyok, hogy más embereknek mi a véleménye egyes dolgokról. Sok sikert kívánok neked az új történetedhez, amit írsz, szerintem biztosan nagyon jó lesz. Kíváncsi vagyok, mit fogsz ezúttal alkotni, hiszen írtad is, hogy most más irányba kezdtél mozogni, mint eddig. :)

    Puszil: L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucinda,

      De aranyos vagy, köszönöm! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Én személy szerint azért tartom hasznosnak, mert mások véleményét megismerni érdekes lehet, még akkor is, ha esetleg szöges ellentéte a sajátunknak. Mintha kinyílna a világ, az ilyenek olvasása közben ezt szoktak érezni. Ha van rá igény, természetesen hozok még. :)
      Köszönöm szépen a támogatást, igyekszem vele! Most elkezdtem újraolvasni, hogy kijavítsam a hibáimat, szóval előbb-utóbb készen lesz.
      Úgy örülök, hogy írtál! ♥

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés