2016. augusztus 9., kedd

Könyv kontra film

Kedves olvasók!
Sosem gondoltam, hogy ehhez hasonló cikket fogok firkantani, hiszen filmőrültségemnek – és lustaságomnak – hála, általában az adaptációkat részesítettem előnyben, a könyvek után nem érdeklődtem különösebben. Kamaszkorom előtt rengeteget olvastam, faltam a különböző regényeket, ám az utóbbi pár évben inkább az írás által foglalkoztam irodalommal. Azonban Jennifer E. Smith és John Green ismét megszeretették velem a papírra vetett művészetet, így körülbelül egy éve ismét rendszeresen olvasgattam. A könyv kontra film csatát nálam az utóbbi író indította el, mivel miután kisírtam a szemeimet a Csillagainkban a hibán, azonnal el akartam olvasni – angolul. Édesanyám egyik barátnője Angliában él, így általa sikerült megszereznem és ismét újabb adag könnyeket szentelnem a történetnek. Ám adaptáció szempontjából véleményem szerint kifejezetten jól valósították meg – vagy talán csak azért éreztem így, mert a filmet láttam előbb?
Néhány hónapja olvastam el a Papírvárosokat (szintén angolul), mely levett a lábamról, így már alig vártam, hogy az filmváltozatot is megtekinthessem, azonban a trailer kicsit gyanús volt számomra.
SPOILER KEZDETE
[kijelölve megtekinthetitek]
Hiszen az öltönyben vadul tomboló, látszólag a promon részt vevő Quentin nem szerepelt a könyvben, kitartását méginkább erősítette az, hogy nem volt hajlandó elmenni a fontos eseményre. Tehát aggódtam, hogy a film összekuszálja az eseményeket, és legnagyobb sajnálatomra igazam lett. A történet második fele össze lett préselve, releváns dolgok ki lettek hagyva, a vége pedig nem stimmelt. Legnagyobb döbbenetemre pedig nem látogatták meg a Sea World nevezetű helyet sem, pedig kifejezetten fontos része a sztorinak!
SPOILER VÉGE
Tehát a feltételezéseim beigazolódtak, és teljesen összekavarták az eseményeket, ami felettébb csalódottá tett. Végre megértettem mit érezhetnek azok, akik veszik a fáradságot és előbb az írott történetnek esnek neki.

Még egy példával szeretnék élni, ez pedig a Love, Rosie, mely filmadaptációjának a magyar címe az Ahol a szivárvány véget ér, ezt volt szerencsém megnézni a családommal fél éve. Barátnőm néhány hete adta kölcsön a regényt angol nyelven, és bár még mindig nem sikerült átrágnom magam mind az 558 oldalán, az már a legelején kiderült, hogy szinte egy teljesen másik történet van elmesélve papíron. Azonban így, hogy előbb a filmet tekintettem meg, amely teljes élményt nyújtott, utána pedig a könyvet olvastam el, ami kiterjesztette ezt az élményt, nem kellett csalódnom. Így mindkét változatot élvezhettem, nem bosszankodtam a film nézése közben azon, hogy ez mennyivel másképp történt a könyvben, valamint olvasás közben élvezhettem, ahogy a már ismert alapsztori kiszélesedik, kissé megváltozik, néhol eltér attól, amire számítok.

Számomra még egy érv szól emellett a sorrend mellett, ez pedig a szereplők elképzelése. A Papírvárosok Benje a filmben egy tízéves kisfiúnak tűnik, ami számomra rontott az élményen, miután én a leírtak szerint végzős külsővel és vonalakkal képzeltem el. A Love, Rosie-t olvasva azonban egyértelmű számomra, hogy Alex a szépséges Sam Claflin – bár én csak Finnicknek hívom, mivel először az Éhezők viadalában találkoztam vele -, Rosie pedig Lily Collins, így bár olvasás közben nem passzol minden porcikájuk a fejemben, mégis van egy alapom, amire építkezhetek.
Te hogyan vélekedsz a témáról? Milyen sorrendet részesítesz előnyben és miért? Találkoztál már az általam felhozott regényekkel és filmekkel?
Szeretettel,
Bia ♥

1 megjegyzés:

  1. Kedves Bia Joy,

    nem tudom letenni a voksom egyik sorrend mellett sem. Számomra mindegy, melyik kerül elsőnek terítékre, a film vagy a könyv.
    Ha a filmet látom előbb, akkor könnyebb a szereplőket elképzelni miközben olvasom a könyvet. Ha a könyvet olvasom előbb, akkor sokszor csalódás ér a szereplőket tekintve, mert általában máshogy képzelem el őket, mint ahogy a filmben kinéznek. A film még történetileg is csalódás lehet, mert egy két órás filmbe az esetek többségében nem fér bele a teljes sztori, ezért kénytelenek azt lerövidíteni, átalakítani.
    A bejegyzésedben említett filmek egyikét sem láttam még, de mindenképp meg fogom őket nézni. Viszont a Csillagainkban a hibát és a Papírvárosokat is elolvastam már. Engem annyira egyik sem fogott meg, az előbbitől kicsit többet vártam, utóbbinak pedig csak a legvége nem tetszett. Maguk a karakterek mindkét műben nagyon tetszettek.
    Bent amúgy én is egy kb. 18 éves végzősnek képzeltem el, nem egy kisgyereknek (jó a kisgyerek túlzás, de a képen, amit csatoltál a posztban elég picinek néz ki). :D
    Tetszett a bejegyzés, örülök, hogy megírtad. :)

    További szép napot,

    Amabel

    VálaszTörlés