Kedves olvasók!
Múlt héten egy négy napos humán tehetséggondozó táborban volt szerencsém gyarapítani a tudásom. Készítettünk kisfilmet kortárs versről, beszélgettünk a slam poetryről, jártunk múzeumban, kreatív írtunk zenére, végeztünk hosszú elemzést, tehát jó mélyre vetettük magunkat, ami az irodalmat és annak határterületeit illeti. Ezen csodás - bár gyakran nagyon fárasztó - utazás alkalmával ismerkedtem meg a következő Laár András kortárs verssel, amihez nem is fűznék semmit, szerintem magáért beszél.
Hallga csak!
Nem a beléndeklelkű éj küldi ránk lomha pillangó képében
Iszonyú mérgű ostorát?
Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, tépi sebesre
A levegő sápadt vásznait?
Esetleg kékellő lábnyomom e földi porban
Messze csörgedező patakként fürdeti
Juharfa képében megbúvó éjjeli árnyak
Süvöltő jajszavát?
... Vagy ez csak a forróvíz-visszatérővezeték
A fűtési ellenarámú vezetékhez?
Hogy tetszett a vers? Vettél már részt hasonló programokon? Hogy viszonyulsz a kortárs versekhez?
Szeretettel,
Bia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése