Kedves olvasók!
Először is hadd jegyezzem meg, hogy minden megjegyzésre és emailre válaszolt fogok adni, csakhogy ez a hét egyelőre kész káosz számomra - bejegyzést viszont mindenképp szerettem volna hozni -, ráadásul nem is a tanulás miatt, sokkal inkább magánügyileg. Nagy esély van rá, hogy huzamosabb ideig nem fogok találkozni az unokatestvéreimmel (ezalatt pedig hosszú éveket értek), valamint gigantikus változások kopogtatnak az ajtón, ami a lakhelyünket illeti, a fiúkat pedig már meg sem említem... viszont semmi sem ronthatja el a kedvem, elvégre minden nap boldogan kelek, boldogan fekszem, hiszen fantasztikus iskolába járok, fantasztikus emberekkel, tavaly ilyenkor pedig minden vágyam csakis ez volt. Ezért, és sok más ok miatt is úgy döntöttem, hogy az élet olyan - pozitív - pillanatairól írok listát, melyeket biztosan nem fogok elfelejteni, akárhány év telik el.
1. Felvettek!
Ez a pont azt a mozzanatot hívatott megörökíteni, mikor megláttam a hosszú számkódomat a kiszemelt gimnázium ideiglenes listájának hatodik helyén.
2. És első helyezett lett...
Megszámlálhatatlan mennyiségű szavalóversenyen megfordultam már, bár tény és való, hogy nem mindről távoztam oklevéllel a kezemben. Viszont azt hiszem, hogy kettő emelkedik ki igazán, az egyik harmadikos koromból, a másik hetedikből. Előttem van a kép, ahogyan nyolc-kilenc évesen bekopogtatok a tanáriba, hogy közöljem a felkészítőtanárommal a jó hírt.
3. Koszorúslány
A nagynéném esküvője egy volt azon élmények közül, melyeket ott, megélve nem igazán fogtam fel, inkább csak visszagondolva eszmélek rá, hogy mennyire csodás volt. Egy gyönyörű májusi esküvőn lehettem koszorúslány, öt évvel ezelőtt, viszont ami különösen meséssé tette a szertartást az maga a nagynéném, valamint a választottja volt, akit kezdettől fogva imádok.
4. Anyu, azon csússzunk le!
Ötévesen bátrabb voltam, mint most. Egy olaszországi csúszdaparkban rávettem szülőmet, hogy a legnagyobb méretűre üljön fel velem, aminek az lett a vége, hogy még így, csaknem tíz évvel később is azon nevetünk, mikor édesanyám megpördült és háttal csapódott a vízbe.
5. Kész!
A második, később blogon publikált történetemet egészen pontosan a tavalyi év június 24-étől augusztus 28-áig irkáltam, ezzel pedig mindkét kitűzött célomat elértem: befejeztem még a nyáron, valamint sikerült száz részt produkálnom.
6. Ballag már a vén diák...
Ez a felsoroltak közül a legfrissebb élmény, viszont kétlem, hogy az évek alatt halványulni fog azon szombat délelőtt emléke. Milliónyi ok miatt voltam felhőtlenül boldog, viszont ez nem tartalmazza azt a tényt, hogy otthagyhattam szeretett iskolám, hiszen amiatt volt elkeserítő az a júniusi nap. Csakhogy a családom különböző tagjainak együtt látása, a csokrok és lufik, imádott magyartanárom könnyei valamint a búcsúbeszéd felolvasása olyan extázist idézett elő bennem, hogy még a a szokásosnál is szélesebb vigyor csücsült a képemen.
Arra buzdítalak titeket, hogy írjatok egy hasonló listát, hiszen ha az ember ezt egy-egy rosszabb napján előveszi és átolvassa, újra átélheti mindezt, ezáltal jobb kedvre derülhet.
Még ha nehéz is választani, mi volt eddigi életed legelképesztőbb élménye, pillanata?
Aludjatok jól,
Bia
Kedves Bia!♥
VálaszTörlésNagyon jó volt olvasni, hogy vannak olyan fiatalok, akik mélyebb pontjaikon is képesek a számukra kedves dolgokra fókuszálni, nem pedig hagyni, hogy eluralkodjon rajtuk a rosszkedv.
De, hogy biztosra menjünk, és ne kapjon el téged a Rosszkedvmanó, csináltam neked valamit:
http://bikficfoto.blogspot.hu/2014/10/szosszenetek-xiii.html
Puszi,
Eszti
Drága Eszti ♥
TörlésOlykor elkerülhetetlen, hogy az ember gyereke lehangolt állapotba kerüljön, de úgy hiszem, hogy a boldogság egy döntés: igenis rajtam áll, hogy boldog vagyok-e, vagy sem. :D
Ó, de édes vagy, köszönöm szépen!
Millió puszi,
Bia
Hát... hűha. Hűha, hűha. Remélem ezekre mindig gondolsz és inspirálni is fognak! Az én legelképesztőbb élményem nem is annyira elképesztő, de számomra talán a legkedvesebb: eljátszottam a zongoradarabjaimat úgy, hogy saját magamat varázsoltam el vele és öröm zenéltem. És mint kiderült, nem csak én éreztem így. Utána odajött az igazgatóság, és megkérdezte: és te, ez a kislány nem, akarsz pályára menni? És azt hiszem... nagyon jól esett! Szép cikk lett! ;) Puszi, Rózsaszín Királylány
VálaszTörlésDrága Rózsaszín Királylány!
TörlésIgyekszem nem hagyni, hogy a félelem vagy a rosszkedv felülkerekedjen rajtam, eddig ez sikerült is. :)
Ha az ember szívvel-lélekkel végrehajt valamit, úgy, hogy a saját elvárásainak megfelel vele, az maga a csoda. Viszont ha még emellett mások tiszteletét is kivívja, az tényleg, tényleg elképesztő. Gratulálok! ♥
Köszönöm, hogy írtál, további sok sikert kívánok!
Millió puszi,
Bia
Drága Bia!
VálaszTörlésElőször is csodásan néz ki az oldal, fantasztikus az új dizájn!! :D Engem már ez eleve jobb kedvre derített. Gratulálok az elért eredményeidhez is, nagyon hangulatos bejegyzés lett! :) Ismerős az érzés, az én hetem is rohamtempóban telt el, de örülök, hogy hozod a formád és ilyen mosolygós pozitív cikkekkel lepsz meg minket! ♥
Szeretettel ölel: Lucinda
Drága Lucinda,
TörlésMissMe érdeme, tényleg fantasztikus munkát végzett, nekem is nagyon tetszik! :)
Köszönöm szépen! Igen, így októberben szerintem már mindannyiunkat elkapott az iskola, gyűlnek a jegyek, egyre több a stressz... mégis igyekszem tartani a lelket az olvasóimban hiszen eredetileg is ez volt a tervem ezzel az oldallal: szín a szürke hétköznapokon. Remélem, hogy jó úton haladok! :)
Köszönöm szépen, hogy írtál! ♥
Millió puszi,
Bia