2014. október 6., hétfő

Gólyahét: hétfő

Kedves olvasók!
Először is engedjétek meg, hogy megköszönjem azt a rengeteg támogatást, melyet tőletek kapok! Hetven feliratkozó? Nem is gondoltam volna, hogy ez az eredetileg rövid életűnek tervezett oldal, melyet hídnak szántam két történet között, ennyi embernek elnyeri majd a tetszését. Hálás vagyok mindazoknak, akik velem vannak, köszönöm a pipákat, hozzászólásokat! ♥
A gimnázium, ahova járok egy nyolcosztályos intézmény, ahova negyedikben és nyolcadikban lehet felvételizni. Ötödikben két osztály indul, a és b, kilencedikben pedig becsatlakozik egy újabb, a c - ezek vagyunk mi. Így értelemszerűen ötödiktől nyolcadikig két osztály van egy évfolyamon, míg kilencediktől felfelé már három. A gólyahét a két újonnan érkezett ötödik osztály számára van megszervezve, valamint a kilencedik évfolyamnak is, tehát nem csak nekünk, gólyáknak, hanem az a és b osztályoknak is. A feladatok a két évfolyam számára külön vannak, ahogy a pontozás is, a két ötödikes osztály verseng egymással, és a három kilencedikes is. A nyertesek pedig szabadnapot nyernek, ami egy olyan tanítási napot takar, ahol az osztály a kötelező tanórák helyett kirándul.
Bevallom, a mai nap feladatai nem voltak különösebben izgalmasak. Mindkét feladat előzetes elvégzést igényelt, első körben plakátokat kellett készítenünk, melyek a pénteki Döncit (sportnap) és a gólyabált reklámozzák. Szerintem átlagosan két-három ilyet készítettünk fejenként, ez pedig annyi pontot ér majd, ahány értékelhető plakátot számlál a zsűri. A másik feladványunk már inkább kedvezett a tizedikeseknek, ugyanis sütit kellett sütnünk, mindhárom osztály a vele megegyező betűjelűnek, tehát mi a 10. c-nek. Pénteken ismertettem nagymamámmal, hogy mi a dolgunk hétfőre, ő pedig nagyon komolyan vette a küldetését, szombaton és vasárnap is csokoládés-gyümölcsös édességeket gyártott, pedig amióta ismerem, csak különféle egészséges zabsüteményekkel lepett meg minket - kivéve persze a karácsonyi bejgliket, az nem maradhatott el sosem. Úgyhogy beismerem, fájó szívvel váltam meg tőlük az első szünetben, viszont végül jól jártunk: annak köszönhetően, hogy ipari mennyiségű finomságokat halmoztunk fel a tizedikesek egyik padján, képtelenek voltak mindet elpusztítani (megjegyzem, érthetetlenül), ezért a maradékot visszavihettük a termünkbe, így drámaóra előtt pikniket tartottunk, nagymamám eperlekváros-diós-csokis piskótájának pedig hatalmas sikere volt.
Biztosra veszem, hogy a keddi nap mulatságosabb lesz, hiszen be kell öltöznünk... de erről majd holnap mesélek.
Mesélj, mi történt ma veled? Mindenre kíváncsi vagyok!
Legyen csodás hetetek,
Bia

2 megjegyzés:

  1. Drága-drága Bia!

    El kell mondanom, hogy már minimum harmincadszorra tévedek a blogodra. Mindig ezt látom a cseréknél, szóval... sokszor benéztem. És mindig elolvastam egy-két bejegyést (imádtam a gyerekkori mesédet :D).
    Jól van, nem papolok, mert valami eszméletlen jutott az eszembe, és még mindig extázisban vagyok, mert mi lehet, hogy egy iskolába járunk. Nálunk is most van a gólyahét, pénteken Dönci, és ma a kilencedikeseknek is, meg az ötödikeseknek is süti volt a feladat! Szóval minden klappol. :D Én nyolcadikos vagyok... De hallod... ez tényleg lehet? Mármint... Olyan ritka a blogger... Mindenhol. És, hogy te pont az én iskolámba járnál? Olyan irreális? (VPG? Ha igazam van, és iskolatársak vagyunk, akkor érted mire gondolok. Ha nem akkor meg sajnálom, csak annyira boldog lettem, hogy jár egy blogger az iskolámba!)
    Szóval nem haragudj a kellemetkenségért. Mert, hogyha másik iskolába jársz, akkor most elég bolondnak tűnhettem. :'D Me haragudj, csak meglepődtem.

    Üdvözöl,
    Maffia, aki talán egy iskolába jár veled

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Maffia,

      Ó, Istenem! Na, de akkor az elejéről. :)
      Először is nagyon köszönöm, hogy feliratkoztál, valamint örülök, hogy már korábban is idetévedtél, jó ezt hallani. :)
      Hihetetlen, de igaz... Bizony, mi egy suliba járunk. Körülbelül fél órája visítozom már itt, anyukám nem is tudja, hogy mi lelt! Komolyan, elképesztő, ha csak arra gondolok, hogy folyton láttam a megjegyzéseidet Sam Row blogján, de meg sem fordultam a fejemben, hogy esetleg egy suliba fogunk járni/járunk, ilyen az embernek szerintem meg sem fordul a fejében! Hű, most már csak azt kell kitalálnom, hogyan talállak meg téged, mert az bizony nem lesz piskóta! Az egyik osztálytársamnak van egy barátnője a nyolcadikosok között - aki egyébként talán Te is lehetsz... na jó, ebbe inkább bele sem gondolok :) -, majd az ő segítségével talán sikerül megtalálnom téged, vagy esetleg Te is beugorhatsz hozzánk a c-be, én tudni fogom. :D Na, minden esetre holnap biztosan keresni foglak, készülj fel!
      Úgy örülök neki, hogy eszembe jutott, hogy közvetítsem a gólyahetet, mert egyébként talán sosem jöttünk volna rá erre, simán elballagtam volna enélkül, hogy egyáltalán megvitatjuk ezt! :) Köszönöm, hogy vetted a bátorságot és írtál, feldobtad az egész napomat, köszönöm, köszönöm, köszönöm! ♥
      Most már ideje abbahagynom az örömködést, akkor holnap találkozunk! :)

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés