2014. december 31., szerda

Év végi leltár

Kedves olvasók!
Elképesztő, hogy ismét elérkezett ez a nap, december 31-e. Pontosan emlékszem, hogy milyen volt belépni a 2014-es évbe, mennyi reménnyel és kívánsággal vágtam neki, és azt kell mondjam, hogy maximálisan elégedett vagyok. Nem volt minden pillanatom felhőtlen, de milliónyi olyan nap volt, melyeket a kedvenceimként tartok számon.
Köszönöm, hogy ebben az évben itt voltatok velem, köszönöm azt a rengeteg szeretetet, melyet a blog által kaptam tőletek! Ezért örökké hálás leszek!
Ideje, hogy mindannyian számba vegyük a sikereinket és a kudarcainkat. Elértük-e a céljainkat? Megvalósítottuk-e az álmainkat? Megragadtuk-e az adandó lehetőségeket? Nos, jó hírem van a számotokra, ugyanis minden új év egy új kezdetet jelent. Csak rajtunk múlik, hogy egy évvel később mik lesznek a válaszaink az előbbi kérdésekre, úgyhogy gondoskodjunk arról, hogy sikerekben gazdag, élménydús, kellemes csalódásokkal teli legyen az előttünk álló 365 nap!


Kívánok mindnyájatoknak fergeteges szilveszteri ünneplést, találkozunk jövőre!

Millió puszi,
Bia

2014. december 28., vasárnap

Született feleségek

Kedves olvasók!
Körülbelül másfél hónapja (lehet, hogy van az már kettő is) vetettem fel anyukámnak, hogy már eléggé tájékozott vagyok ahhoz, hogy elkezdhessük nézni a Született feleségeket. Már több barátnőm ajánlotta, arról nem is beszélve, hogy anyukám hatalmas rajongója a sorozatnak, ezért engedett, így éppen a hetedik évad közepét tapossuk. Nekem nagyon a szívemhez nőtt, ezért gondoltam, hogy érdemes lenne veletek is megosztani.


Cím: Született feleségek [Desperate Housewives]
Évadok száma: 8 [2004-2012]
Epizódok száma: 181
Főszereplők: Teri Hatcher, Felicity Huffman, Marcia Cross, Eva Longoria
Korhatár: 16
Előjáróban szeretném megjegyezni, hogy mielőtt bárki a megjelölt korhatár alatt nekiugrana a sorozatnak, konzultáljon a szigorúbb szülőjével. Három hete töltöttem be a tizenötöt, és mindeddig anyukám nem is engedte, hogy az általa olyannyira imádott évadokat nézzem. Mindez nevelés és érettség kérdése, egy barátnőm tizenkét éves húga is nézi, viszont vannak olyan velem egykorú ismerőseim, akiknek nem szívesen ajánlanám.
Személyes vélemény:
A Lila Akác köz feleségei egytől egyig idilli életet élnek: gyermekeket nevelnek, főznek, takarítanak, vezetik a háztartást. Férjeikkel ápolják a házastársi kapcsolatot, barátnőikkel gyakran összejárnak. Mindez azonban csupán a látszat, a felszín alatt életeket romba döntő titkok rejtőznek - a cselekményt is az a végzetes nap indítja el, mikor Mary Alice Young váratlanul öngyilkosságot követ el, és senki sem érti miért. A ravatalozójának keretein belül ismerjük meg a négy hölgyet: Susant, Lynette-et, Bree-t és Gabrielle-t, ráadásul mesélőnkké is a halott nő válik, egy-két részt leszámítva. Rajtuk kívül megannyi fontos szereplő él még az utcában, akik folyton cserélődnek, eltűnnek egy időre majd váratlanul felbukkannak, ők négyen azonban mindig velünk maradnak.

Susan, Bree, Gaby, Lynette

Susan Mayer egyedül neveli gyermekét (bár inkább a lány neveli őt), a tökéletes kamaszt, Julie-t, aki az évek alatt gyönyörű nővé cseperedik. Susant férje megcsalta, ezért váltak el korábban. Ő a kétbalkezes a sorozatban: képtelen főzni, folyton szerencsétlenkedik, idétlen félreértésekbe keveredik, és bármit csinál, az rosszul sül el... épp ezért imádom annyira. Már az első epizódban megismerkedik Mike Delfinoval, az újonnan beköltözött szomszéddal, akit azonnal megkedvel, így igyekszik őt elvarázsolni a későbbiekben.

Lynette Scavo igazi babagyár, aki bár csak egyetlen gyereket szeretett volna, valahogy mégis négyet pottyantott ki. Férjével, Tommal igazán irigylésre méltó a kapcsolatuk: harmonikus házasságban élnek, mely bár milliószor torkollik vitába, ők mégis összetartanak, bármi is történik. Mindent megbeszélhetnek egymással, együtt hoznak döntéseket, bár kétségtelen, hogy Lynette hordja a nadrágot ebben a házasságban. Leleményes, mindig kifundál valamit, amivel túljárhat gyermekei, vagy akár férje eszén. Rendkívül erős személyiség, kissé irányításmániás, de alapvetően jó szándékú, valódi anyaoroszlán, aki bármit megtenne azért, hogy szülöttjeinek a legjobb legyen.

Bree Van De Kamp a mintapéldánya a kertvárosi feleségnek: főztjei fenségesek, a háza mindig csillog-villog, modora kifogástalan, gyermekei jól neveltek, férje szereti - de senki sem tudja jobban a férjénél és a gyermekeinél, hogy ez korántsem olyan fantasztikus. Azt kell mondjam, hogy talán Bree esik át a legnagyobb jellemfejlődésen a nyolc évad során (még akkor is, ha én egyelőre hat és féllel végeztem), ugyanis míg az elején képtelen elengedni magát, ez szépen lassan, megannyi tényezőnek hála megváltozik. Régimódi értékeket vall, tapintatos és udvarias, ambiciózus és céltudatos, egyszóval rendkívüli asszony, ám láthatjuk az epizódok során, hogy bár nem gyakran, de olykor-olykor ő is össze tud törni.

Gabrielle Solis gyönyörű ex-modell, aki csupán férje, Carlos munkája végett költözött a kertvárosba, ami a New York-i kifutók után komoly váltás számára. Elkényeztetett, kissé nyafka hölgyemény, aki nem viseli jól a magányt és az unalmat abban a hatalmas házban, éppen ezért talál szórakozást gimnazista kertésze társaságában. Mindentől eltekintve viszont imádnivaló, és érdekes figyelni, ahogy az értékrendjét és őt magát is teljes mértékig átformálják a megpróbáltatások.


Szeretnék még megemlíteni néhány szereplőt, kik bár nincsenek benne mind a 181 epizódban, nagyon is a szívemhez nőttek abban az akár kevés időben is, melyben szerves részét képezték a sorozatnak.
Az első ilyen Andrew Van De Kamp, Bree fia, akit kamaszként ismerünk meg először, anyjával való összetűzései és olykor végzetesen komoly vitái miatt pedig nem is kedveltem őt egészen addig, míg kötelességtudó felnőtt nem vált belőle, azóta viszont egyszerűen imádom.
Lee McDermott szintén ebbe a csoportba tartozik, aki valamikor a negyedik-ötödik évad tájékán költözik a Lila Akár közbe, élettársával Bobbal, és bár először elég nagy port kavarnak a modern művészet iránt táplált szenvedélyükkel, Lee-t már az első pillanattól fogva imádom. Ő testesíti meg a tipikus meleg srácot, ezt pedig olyan mókásan teszi, hogy lehetetlen nem szeretni.
Edie Britt az utca férfifalója, és szókimondósága, ebből adódó tapintatlansága ellenére (valamint az sem utolsó, hogy a szeme sem rebben, ha ki kell szúrnia egy barátnőjével) a végére nagyon is megkedveltem, ugyanis az általam olyannyira szeretett Susannek mindig megmondja az igazat, akarva-akaratlanul terelgeti őt a boldogság felé.
Rengeteg rejtély vár a nőkre: gyilkosságok, halálesetek, öngyilkossági kísérletek, rablások, válások, születő gyermekek, váltakozó állások, nyájas rosszakarók és bizarr új szomszédok. A négy - olykor öt - barátnő viszont mindig összetart, kisegítik egymást tanáccsal, néhanapján pénzzel, lelki támasszal.
A sorozat rettentő fordulatos, és míg néha csak mi vagyunk tisztában a dolgokkal, azért, mert Mary Alice megmutatja nekünk, gyakran a néző is ugyanúgy fejtegeti a rejtélyeket, mint a szereplők. Megszámlálhatatlanul sokszor kapkodtam már levegő után a meglepettségtől, nevettem visítva egy-egy humoros megszólalást követően, könnyeztem a meghatottságtól, esetleg potyogtak a könnyeim a szomorúságtól. A Született feleségek mindig tud meglepetést okozni, egy rég elfeledett karakter felbukkanásával, egy vérfagyasztó titok felfedésével, vagy egy imádott szereplő néhány epizódig tartó önmagából való kivetkőzésével. A feleségek oly sok problémával küszködnek, kezdve a gyerekneveléssel, át a munkahelyi stresszen, a szomszédok pletykálásán, olykor egészen az életveszélyig, hogy az ember lánya egészen elfeledkezik saját gondjairól, sokkal kisebbnek véli őket.

Nincs is annál jobb, mint anyukámmal bezárkózni és együtt nevetni Bree, Susan, Gaby és Lynette életén.

Tetszett az ajánló? Kedvet kaptál hozzá? Ismerted már a sorozatot? Ki a kedvenced? Hogyan telik a szüneted?
Legyen fantasztikus estétek,
Bia

2014. december 26., péntek

Mi a karácsony?

Kedves olvasók!
Bár eredetileg nem terveztem ilyen bejegyzést, a tegnapi és mai nap folyamán megfogalmazódott bennem néhány gondolat, melyet szeretnék megosztani veletek. Ehhez többek között hozzájárult a rokonok meglátogatása, az itthon töltött idő, valamint egy beszélgetés Sam Row-val. Köszönöm, drága! ♥


A karácsony az...

...mikor hajnali háromkor párizsit keresek a hűtőben, hogy egymagában elfogyasszam.
...mikor már nem fér belém több, mégis annyira finom a kacsasült, hogy képtelen vagyok abbahagyni az evést.
...ahogy anyukám és nagymamám a konyhában veszekszenek.
...a rengeteg 24-i bejegyzés blogspot-szerte.
...mikor annyi tennivalód lenne, de valahogy mégis visszahúz a kanapé.
...ahogy az emberek rád néznek az utcán
...mikor nyolcvanhatodjára is ugyanúgy élvezel egy filmet, mint mikor először láttad.
...mikor már tényleg eleged van a karácsonyi muzsikából.
...ahogy unokatestvérem szemében megcsillan az öröm egy új játékmozdony láttán.
...a számtalan kivilágítás, melytől pillanatnyi melegség szökik a lelkünkbe.
...a mézeskalácsillat, mely belengi az egész lakást.

Remélem, hogy jól telnek az ünnepi napok! Élvezzétek ki a pihenést!
Millió puszi,
Bia

2014. december 24., szerda

Boldog karácsonyt!

Kedves olvasók!
Hihetetlen, hogy ismét eltelt egy egész év - bizonyára Ti is emlékeztek még a tavalyi ünneplésre. Őszintén kívánom, hogy a családi rituálék forgatagában, az ízletes ételek között, a humoros karácsonyi filmek nézése alatt, ajándékok csomagolása és bontogatása mellett legyen időtök megállni egy percre, és hálát adni azért a rengeteg csodás dologért, ami az elmúlt évben ért titeket. Remélem, hogy minden eddiginél fergetegesebben fog telni a karácsonyotok!










2014. december 22., hétfő

Trailer

Kedves olvasók!
Tervezek egy-két bejegyzést erre a hétre, bár be kell valljam, hogy különösebb karácsonyi különlegességgel nem készülök. Bár jómagam nagyon szeretem ezt az év végi ünnepet, a többi blogmagazin kreatív ötleteit látva úgy döntöttem, hogy nem próbálom meg felvenni velük a versenyt, ehelyett inkább néhány TTJ-s zeneajánlót és cikket tárok majd elétek.
Mint tudjátok, negyedik történetem a hónap elején látott napvilágot, és azóta is kitörő lelkesedéssel teszem közzé minden hétfőn és csütörtökön a fejezeteket. Kissé izgultam, hátha nem fogja elnyerni a közönség tetszését az alapötlet, no meg a karakterek, az eddigi visszajelzések viszont nagyon is pozitívak, olyan boldog vagyok!
Ma közzétettem a hatodik fejezetet, és tisztán emlékszem, hogy azt a horvátországi nyaralásról hazafelé menet pingáltam, melyre biztosan emlékeztek is a képes bejegyzés kapcsán. Néhány napja pedig drága barátnőm, Riri elkészítette a trailert hozzá, melyet mindenképp szeretnék megosztani veletek, ugyanis engem egyenesen elkápráztatott. Ezúton is nagyon nagyon köszönöm! ♥


Mi újság veletek? Élvezitek a pihenést? Mivel készültök a 24-i napra? Vannak családi rituálék?
Millió puszi,
Bia

2014. december 19., péntek

Tervek

Kedves olvasók!
Azt kell mondjam, sosem vártam még ennyire a kéthetes pihenést, szükségem is lesz rá. Kívánok mindnyájatoknak békés, kellemes karácsonyt és új esztendőt, a gimnazistáknak és általános iskolásoknak élményekben gazdag szünetet, a vizsgaidőszakot taposó egyetemistáknak pedig kitartást!
Minden bizonnyal a blognak is jót fog tenni a téli kikapcsolódás, van néhány ötlet a tarsolyomban, így igyekszem aktívan jelen lenni az év utolsó napjaiban is. Úgy tervezem, hogy december után ideiglenes zárást hirdetek, amíg a másik blogomat vezetem: ezt úgy kell érteni, hogy az utána következő körülbelül két hónapban csak a történetemmel foglalkozom - legalábbis látszólag -, miközben sorra gyártom az cikkeket és ajánlókat, biztosan megihlet majd a 2015-ös év eleje. Tehát, miután befejezem az Out of Reach fejezeteinek publikálását, ismét azt tervezem, hogy itt fogok tevékenykedni, amíg az utána következő történetem útjára nem indul. Persze ezek még csak ötletfoszlányok, nem megdönthetetlen elhatározások, és olyannyira messzinek érzem még ezeket a dolgokat, hogy szinte elképzelni sem tudom, mi lesz akkor. Minden esetre ezek a terveim nagyjából, remélem, hogy velem tartotok továbbra is! ♥
Legyen fantasztikus hétvégétek,
Bia

2014. december 11., csütörtök

Ha szomorú vagyok...

Kedves olvasók!
Ismételten egy listával készültem nektek, mely bevallom, talán nem a legeredetibb dolgokat fogja tartalmazni, azért mégis igyekszem érdekessé tenni a pontokat. Összegyűjtöttem néhány olyan dolgot, amit az ember tehet, hogyha netalántán megtalálná a szomorúság, legalábbis én ezek közül szoktam szemezgetni, ha már a pozitív gondolatok csődöt mondtak. Nem garantálhatok száz százalékos eredményt, egyes esetekben a keserűség nem párolog el, sőt, segít elmélyülni benne, de, hogy őszinte legyek, néha arra is szükségünk van.

1. Forró fürdő
Nincs semmi, ami felér egy kádnyi égetően forró vízzel. Nem kellenek gyertyák, hangulatvilágítás, relaxáló muzsika vagy bármi ilyesmi, csak schimán a víz és az emberi test kombinációja az, ami ezt olyan kikapcsolóvá teszi. A csöndben könnyen gondolatainkba temetkezhetünk, világmegváltó ötleteket szőhetünk, esetleg sírhatunk, ha jólesik.

2. Csokoládé
Száz százalék boldogsághormon. Az egészséges táplálkozás híveként szinte mindenről le tudnék mondani, még akár a húsról is, ha igazán megerőltetném magam - pedig vérbeli húsfogyasztó vagyok -, csak és kizárólag a csokiról nem. Ha kedvetlenek vagyunk, szerintem majdnem mindannyiunknak ez az édesség akad először kezébe. Ha pedig nincs otthon... akkor jönnek az alternatív, kreatív megoldások.

3. Sorozatok
Egy rész bármelyik igazán humoros sorozatból egy pillanat alatt elfeledteti velünk, hogy negyven perccel korábban bármi problémánk volt. Kiragad minket a jelenlegi állapotunkból, a szereplőkre és a helyzetekre koncentrálunk. Személyes kedvenceim ilyen esetekre az örök legjobb Agymenők és Jóbarátok, valamint az újonnan megismert, de azonnal megszeretett Született feleségek, melyről nagyon régóta szeretnék ajánlót készíteni - tulajdonképpen az a jó benne, hogy rájövünk, a mi problémáink eltörpülnek az övékhez képest.

4. Zene
Evidens. Egy kellemes dal, esetleg annak fülsiketítő dalolása - persze csak ha senki sem tartózkodik az egy kilométeres körzetünkben - két dolgot érhet el bennünk: kirángathat a búskomorságból, esetleg csak még jobban beletaszíthat, attól függően, hogy milyen nótákat hallgatunk. Néhány új kedvencemet szeretném a figyelmetekbe ajánlani, ilyen például Taylor Swift Blank Space-je, amit már legalább kétszázszor meghallgattam, vagy a One Direction Night Changesje, esetleg az Imagine Dragons Demonsja, Sigma Nobody To Love-járól már nem is beszélve.

5. Egy barát
Ha rossz kedvem van, talán a legelső dolog, amit teszek, hogy riasztok egy kedves ismerőst. Ez lehet a hozzám legközelebb álló barátnőm, egy humoros osztálytárs, netán a nagynéném, de mindenképp olyasvalaki, aki fel tud vidítani. Nem is kell feltétlen tudnia, hogy miért keressük fel, elég ha hagyjuk, hogy a beszélgetés - ami történhet személyesen, vagy valamiféle kommunikációs médián keresztül - folyjon a maga medrében, és a másik elérje, hogy ne gondoljunk többet csüggedtségünk tárgyára. Ugyanakkor meg is oszthatjuk vele, hogy miért vagyunk levertek, kibeszélhetjük magunkból, ha arra van szükségünk.

Talán minden pontomat különösen jól ismertétek már, így inkább volt ez összefoglaló jellegű, mint segítséget nyújtó bejegyzés.
Olykor-olykor óhatatlanul búskomorrá válunk, és nincs is ezzel az égadta világon semmi gond, hiszen emberek vagyunk, unalmas is lenne, ha folyton vigyorral a képünkön mászkálnánk mindenhova, arról nem is beszélve, hogy nem tudnánk igazán értékelni a boldogságot, ha nem tudnánk milyen a csalódottság. Viszont ha idejében fel tudunk állni és bele tudunk kapaszkodni az élet apró örömeibe, nem érhet baj.
Köszönöm, hogy vagytok nekem! ♥

Tetszett a bejegyzés? Hasznosnak találtad? Magadra ismertél?
Legyen csodás estétek,
Bia

2014. december 5., péntek

Pénteki mélázás

Kedves olvasók!
Joggal mondhatom, hogy ez a hét jóval mozgalmasabbra sikeredett, mint ahogy arra előzőleg számítottam. Ennek ellenére talán életem egyik legfantasztikusabb hétvégéje előtt állok, bár távol álljon tőlem, hogy elkiabáljam.
Talán kitaláltátok, hogy ez is egy tervezetlen bejegyzés, mely egyszerűen csak kikívánkozik belőlem. Azt szeretném megosztani veletek, ami az elmúlt öt napban foglalkoztatott, mert bár minden egyes gondolatot külön cikkbe szerettem volna foglalni, talán egyszerűbb, ha körítés nélkül kibököm őket.
Cserediákok érkeztek hozzánk szombaton este, és szerda reggel indultak vissza Székelyudvarhelyre. Izgalmasabbá tették az iskolás napokat, csakhogy attól a ponttól kezdve, hogy megérkeztek, egészen addig a reggelig, míg fel nem szálltak a buszra, tulajdonképpen szakadatlanul zuhogott az eső a fővárosban, ezzel meggátolva az eltervezett programok megvalósítását. Kedden különösen ramatyul voltam emiatt, megáztunk, majd' megfagytam, az időjárás rendesen rányomta a bélyeget a kedvemre, amely már egyébként sem volt felhőtlen.
Az első és legfontosabb dolog, ami foglalkoztatott az elmúlt napokban, az az egyedüllét. Nem az az állapot, mikor az ember körül éppen nincsen senki, hanem amikor azt érzi, hogy nincsen senkije. Azonban hamar rájöttem, hogy ez csupán illúzió, az ember soha nincs egyedül, mindig, mindig van segítség, az önsajnálat közepette viszont képtelenek vagyunk ezt felismerni. Ráadásul ilyenkor hajlamosak vagyunk megnémulni - ami az én esetemben feltűnő jelenség, elvégre az esetek legnagyobb százalékában be nem áll a szám -, kommunikáció nélkül pedig nem várhatjuk el még a legközelebbi ismerőseinktől sem, hogy megértsék a problémáinkat. Fontos, hogy megosszuk a gondjainkat szeretteinkkel, máskülönben nem várhatjuk el tőlük, hogy segítő kezet nyújtsanak. Egy másik oldalról megközelítve pedig, igazából nincs mindig szükségünk arra a bizonyos vállra - gyakran egyedül kell megoldanunk a saját problémáinkat, magunkban kell megkeresnünk a megoldást, nem pedig a külvilágban. Jómagam az utóbbi időben azt érzem, hogy túl sok dolog szakad rám egyszerre, pedig a megoldás végig az orrom előtt van: egyszerre csak egy valamire szabad koncentrálni, lassanként, egyesével kell rendet teremteni. Valamint semmiképp sem szabad elkeseredni, menni kell és csinálni kell! És csak pozitívan!
A második gondolat, amely tanyát vert odabent a napokban, az az önelfogadáshoz kapcsolódik. Igaz, hogy ennek tényleg szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni, de képtelen vagyok tovább várni, le kell írnom. Annyi, de annyi tulajdonságom van, amelyet nem szeretek, és amelyek miatt gyakran galibába keverek másokat, no meg önmagamat. De a fenébe is, ilyen vagyok! Olykor-olykor beleütöm az orrom mások dolgába, megesik, hogy a kelleténél hangosabb vagyok, sőt, előfordul, hogy kiakasztok másokat a viselkedésemmel. Ha pedig egy-egy jellemvonásommal nem vagyok elégedett, kettő darab dolgot tehetek: ha engem, de csakis engem zavar, akkor megpróbálhatok változtatni rajta, a saját, belső boldogságom kedvéért, vagy pedig elfogadhatom. Mert nekem elhihetitek, hogy lesz olyan, aki a legbosszantóbb tulajdonságunkkal együtt is meg fog becsülni minket, akármennyire is hihetetlennek hangzik. Csakhogy mielőtt a barátnőink, ismerőseink elfogadnának minket olyannak, amilyenek vagyunk, mindenekelőtt létfontosságú, hogy mi elfogadjuk önmagunkat, már csak azért is, mert bizonyos dolgokon nem tudunk változtatni. Ahogy Tyler Oakley mondaná: A Legjobb Te versenyt úgyis Te nyernéd meg, elvégre nincs még egy olyan valaki, aki jobb Te lenne, mint amilyen Te vagy.
Számomra mozgalmasan indult a december, ennek ellenére boldog vagyok, igyekeztem nem elkeseredni, ha tehettem, akkor beszélni róla, folyamatosan keresve a megoldást, a java viszont még hátravan, elvégre holnap érkezik a Mikulás, ráadásul vasárnap betöltöm a tizenötödik életévemet, így a hétvége még minden bizonnyal tartogat számomra meglepetéseket. Remélem, hogy sikerekben gazdag, örömteli napok állnak mögöttetek! Ne feledjétek, hogy minden értünk történik!
Hogy tetszett a bejegyzés? Érdekesnek találtad, esetleg nem nyerte el a tetszésed?
Legyen csodálatos hétvégétek,
Bia